Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos
A templom az enskedei temetőtő közelében, a dél-stockholmi erdőktől nem messze emelkedik. Az autóutakkal körbeírt őssziklák enyhe magaslatán szilárd téglaerődöt látunk. Az együttes magja egy monostorszerű alaprajzot mutató zárt tömb, amelynek északi oldala erősen kiemelkedik. A kiemelkedő elem a templom maga. Arányai annak a hasábnak arányaira emlékeztetnek, amelyet a Szent Biblia Noé bárkájának nevez.
A tömeg két végén toronyszerű elemekkel, hosszoldalain keskeny oldalhajókkal bővül. A nyugati homlokzat középtengelyében máriaablakot látunk, de alatta nincs semmiféle kapuzat – a fal zárt, a bejárat a ‘monostor’ udvara felől, a déli oldalon nyílik. Belépve egységes, kvadratikus tér tárul fel. Délről színes üvegbetonnal, északról farácsozattal ékes oldalhajók előtt vastag téglapillérek hordják a ‘karzatok’ magasba törő falait. A falak egy helyen nyílnak fel valódi karzatként: az orgona számára. A templomtér a padozattól számított 14 méter magasságban gerendarázott síklefedést kapott. A szakrális térarányok ellenére a templomtér a máriaablakon és az alacsony oldalhajókon kívül nem kap egyéb megvilágítást. A szűrt fényű színek és árnyékok teremtette derengés csak a szentélynél törik meg. Az oltár fölött még négy méterrel magasabb légtér tornyosul. A magasba helyezett ablakok felől intenzív fény érkezik, hogy kijelölje az átváltoztatás helyét. Olyan éles kontrasztot képez a templomhajó többi területével, amelyben a szentélyt megvilágító fény a jelenlét erejével érint meg. A templom sziklákra épülő tömege alatt altemplom található. Textúrázott téglafalainak nyugati tornyai között harangok szólítanak vasárnapi misére. (KV)
0 Responses to “Stockholm, Söderledskyrkan (1960)”