Carl Nyrén
Vällingby központjának keleti végét három pontház zárja le. A pontházakat szociális lakások számára építették, egyikük egy misszióskápolnával épült egybe. A tervet úgy rajzolták, hogy a kápolna akadálymentesen megközelíthető legyen kívülről, a csatlakozó pontház előteréből és a hátsó kertből is, hogy az kisebb rendezvények lebonyolítására is alkalmassá váljon. A kápolna a pontházak tövében feltűnés nélkül meghúzódik, egyszerű, vakolt fala az övékkel színében egynemű.
Töredezett formájú tömege kívülről csupán fél-nyereg teteje és magasra emelt, nyugati megnyitása miatt emlékeztet egy kápolnára. Belépve azonban eloszlanak megmaradt kétségeink. Nyersbeton fala héjszerű szerkezet: a töredezett forma egyetlen osztatlan belsőt foglal magába. A kápolna amilyen kicsiny, olyan erős sűrítménye a fényhasználat belső dramaturgiájának. Az északnyugati és északkeleti irányból nyitott, hűvösen világos tér a szentély irányában elkeskenyedik, minden apró lépéssel sötétebbé válik, hogy végül a legerősebb pontfény érje délről, az áttört födémen át. Az áttörés a szerkezet legérzékenyebb pontján, a sarkon következik be. A betörő fény közvetlenül megvilágítja az oltár fölött lebegő ‘keresztet’, és onnan terjed tovább gúlaformát véve fel. A szentély a hagyományt követve jól elkülönül a hajó terétől. A fény útjába állított, szerény, deszkalapokból álló oltárasztal előtt szentélyrekesztő van. A bútorzat egyszerű, fa-anyagú; a kert felőli keresztelőkút egy üvegedényt és egy gyertyatartót összefogó gyalult lemez. A kápolna északi végében golyóbis formájú kovácsoltvas gyertyatartót látunk. (KV)
0 Responses to “Stockholm-Vällingby, Missionskyrkan (1957)”