Atlántida, Cristo Obrero (1958)

Eladio Dieste

Atlántida szántóföldekkel határos külterületén található a szabadon álló templom. A hullámzó falú hajó sokban emlékeztet Le Corbusier ronchampi kápolnájára. Kívül-belül egységes téglafalakat látunk. A nyitott szárnyakra emlékeztető falakkal közrefogott főhomlokzat lekerekített élekkel mintegy ‘feltörik’ a kapu számára. A kapu fölött az ‘angyalok karzata’ van.

A karzat a homlokzatra is kiül és három szintre osztva azt ferdeszögben elfordított fallapokkal résnyi súrlófényeket bocsát a belső térbe. A hosszházas, egységes tér fényben mérsékelten telített. Az oldalfalak csillagkonstellációkra emlékeztető, magasan, az egyes hullámíveken elhelyezett ablakai a prizmán tört fény színeivel töltik meg a szürke-vörös tónusú templomteret. Az oltár hátfala a bejárat szárnyaira hasonlító falkompozíció. A falkaréj mögött sekrestye van. Minden részlet finoman, ám elenyésző díszítéssel formált. A karzatra vezető lépcső korlátja, a karzat mellvédfala, annak rácsai, a padozat, a mennyezet mind tégla; érzékeny és már-már sérülékeny kőművesmunka. Tökéletes összhang uralkodik. A templomtól különválasztott torony perforált falának belsejében vezető spirállépcső korlátok és középtámasz nélküli. A torony, mintha egy ‘használaton kívüli’ jel volna, amely még az átfújó szélnek sem állja útját. A templom kriptájába a tömegtől különválasztott ékszerű hasíték vezet le. (KV)