Koppenhága-Bispebjerg, Grundtvigs Kirke (1913-1940)

Peder Vilhelm Jensen-Klint

A katedrális és előépületeinek építését Peder Vilhelm halála után 1930-tól fia, Kaare vette át. A katedrálist könnyen neveznénk ‘expresszionistának’, ami azonban nem volna rá teljes értékű jelző. Jensen-Klint sokat merít az északi téglagótika formakincséből, de sajátos értelmezés szerint alakítja át. A gótikus kapuépítmény frontális és diagonális nézetét egy síkban egymásra vetíti az egyes idő- és térmetszetek átjárhatóságának illúzióját keltve.

A gótikus homlokzati tagolás rendszere mintegy rajzolatában érzékelhető, a kapuzat háromszögében felismerhető egy vimperga alakja, a tornyok nyílásaiban a szoborfülkék. A katedrális többi nézete egyértelműbb, a hasonlóság tapinthatóbb. Ehhez fogható a belső tér kristálytiszta formája is: tökéletes keresztboltozatok és pillérkötegek tagolják a templom csarnokát. E rácsszerű, szobrászi térképzéssel némileg ellentétes elveket érvényesít magának az épületegyüttesnek a kompozíciója, ahol a síkszerű főhomlokzat pontról vetített látvány a szárnyak szerkesztett foglalatában. Itt reneszánsz szerkesztőelvek látszanak érvényesülni. A katedrális mindezek miatt egyúttal érzékeny koráthatás, s ezért vele kapcsolatban helyesebb volna illuzionizmusról, mintsem expresszionizmusról beszélni. (KV)