Juha Ilmari Leiviskä
A templom egy a kicsiny, tóparti finn város központjától nem messzire eső nyílt területen áll. Hátterében a város sziluettjével robosztus erődként jelenik meg. Az erőd néhány konkáv, poligonális hasábköpeny által közrefogott, amorfnak tűnő, nagy belmagasságú tér. A kívülről burkolt vasbeton karéjok hézagosan illeszkednek egymáshoz, ami által teljes magasságú fénysávok metsződnek a térbelsőbe. Minden ’szabálytalansága’ ellenére a templom megtartja a hagyományos, hosszházas elrendezést. A középtengelyben, keletre tájolt szentély két oldalán a fallal együtt kiöntött szószék és orgona helyezkedik el, az orgona mellett kórussal.

A belső térben két szín: a beton nyers felületi színe és a fabútorok színe az uralkodó. Az ablakok hideg fényt bocsátanak be. Az oltár mögötti vastagabb ablakhasíték előtt növekvő fára emlékeztető szobor, akárcsak a sorpadok geometriája érzékeny összhangban van a templomtér karéjos formájával. A szerkesztés következetesen mutatkozik a mennyezet kialakításában is. Az akusztikailag is kedvező faburkolatos mennyezet átkötő gerendák közt konkáv, boltozatszerű. A karéjoknak a templom kapujánál is szerepe van: a bejárati karéj a megérkezők befogadására tett jelzés. A délről jobbára zárt, észak felé nyitott erőd önálló jel, vertikális tengely. Levél-ívű formavilága mára védjeggyé vált. A helyiek a templomot ‘halformája’ miatt az egész kereszténység szimbolikus templomának tartják. (KV)

0 Responses to “Tampere, Kalevan kirkko (1964-1966)”