Erik Bryggman

A Krisztus feltámadásáról nevezett kápolna Turku külvárosi, erdős-ligetes peremén található. A kápolna a második világháború ideje alatt épült, jegyei, főként bejárata és bejárati előcsarnoka sokban az északi klasszicizmus formakincsével mutatnak rokonságot.
Északi és egyúttal a modernista szerkesztőelvekkel rokon jellegzetessége a földszinti sáv átjárhatósága is. A felnyíló oldalfal a kápolna lelke. Különösen az egyenes záródású apszis oldalsó, vertikális megnyitásán érződik, hogy a külvilág fénye, a fenyőfák hosszan elnyúló árnyékai részét képezik a belső architektúrának. Olyannyira fontos elemmé válnak, hogy hatásukra a padsorok is elfordulnak – követve az oltárasztal kimozdulását a középtengelyből a fény irányába. A kápolnatér lefedése egyetlen, összefüggő, a fallal egynemű dongaboltozat, amelynek felső szegmensében nyíló kápolnaablakok a meglévő megnyitások mellett formálissá, színpadivá válnak. A horizontális és poláris fények a belmagasság szakrális arányai miatt egymástól mégis jól megkülönböztethetőek. E különbségre tekinthetünk úgy, mint a klasszicizmus modern metamorfózisának legbiztosabb jelére. A dialógus tényét erősíti a kápolna néhány építészeti részlete, amelyek között nem ritka a míves, kovácsoltvas és aranydísz sem. (KV)
0 Responses to “Turku, Feltámadás kápolna (1941)”