Drezda, Zsinagóga (1998-2001)

Andrea Wandel, Andreas Hoefer, Wolfgang Lorch, Rena Wandel-Hoefer és Nikolaus Hirsch

Az 1945. február 13 és 14 között porig rombolt Drezda egykori történeti városmagjának keleti peremén, az Elbánál épült fel az új zsinagóga Gottfried Semper 1839-40-ben tervezett eredetije helyén. Az 1938-ban felszámolt imaház elveszítette korábbi telkének egy részét, ezért a zsinagóga eredeti körvonalainak visszaépítésére nem volt lehetőség. A rekonstrukció helyett két különálló épületet emeltek: egyet a liturgia, egyet a rendezvények számára. A két épületrész északról és délről körülfogja az egykori épület helyét. A templom közel négyzetes alaprajzú, amely körvonalaival a telek jelenlegi határaihoz alkalmazkodik. Mivel az így meghatározott irány nem egyezik az egykori zsinagóga tájolásával, az épület maga ‘fordul’ a helyes irányba.

A zsidó hagyomány non-figuratív, ezért jelentősége az arányoknak, a geometriának és a számoknak van. A monolit kőfal minden új sora az alatta lévőre 10′ szögelfordulással épül, a 36 sor kő végül összesen 6°-os elfordulást eredményez. A csavart forma teteje mutatja meg azt az irányt, amerre az imádságos szív fordul. A belső, liturgikus teret elfátyolozó rézlánc-szövet erről a tetőfödémről függ alá. A fátyol szárnyai oldalról, az olvasófal és a nők karzata elölről és hátulról védik az összegyűlteket. A tetőfödém 14×16 mezőre osztott rácsozatának középső, összesen húsz mezőt magában foglaló része nyitott. Felőle a tér egészét bevilágító fény érkezik, amely a rézszövet 8×10 rácsmezőre kifeszített fátylán keresztül tör utat magának. Csöndesen számolgatva nyugalmat találunk. A monolit falak távoli idők emlékei, amelyek közepén nincs más, csak egyetlen keskeny bejárat… (KV)