Timo Sakari Suomalainen és Oskari Toumo Suomalainen
A templom a Helsinki történeti városmagjához közeli Kamppi és Tölö városrészek határán lévő lakónegyedben épült. A torzhatszög kerületű lakónegyed egy az északi tájakra jellemző kopott gránittömb köré települt. Ez a szikla jelölte ki a templom helyét. A Szent Biblia példázatában foglalt ’sziklára épülő templom’ képe itt valamelyest módosul. A megszentelt hely egy sziklába fúrt üregből és az abból kitermelt törmelékekből épül.
A kivájt szikla egykori körvonalát közel megtartó körrajzolatú templom egy határozott, horizontális arányú hasítékkal nyílik fel a külvilág felé. Ezen hasítékon belépve, egy fénytelen, nyomott belmagasságú szélfogón át, a tökéletes gömbszegmens fénnyel telt mikrokozmoszába jutunk. A szikla természetesen erezett tömbje adja a templom falát, amely annak törmelékköveiből épített védfallal egészül ki. A templomtér ürege fölé egy keskeny (~10×35cm) sugarakból szerkesztett betonrács kupola feszül, amelynek zenitjét finom rézszálakból ’szőtt’ süveg veszi körül. A ‘delelő nap’ sugarai érzékenyen metsződnek össze az alatta épített kőfallal, a súlytalanságot a legegyszerűbb mérnöki technikával valósítva meg. A fal és a kupolasüveg határán tör be a külső fény. A templomtér belső fabútorzata, a falhoz épített orgona és a rézburkolatú karzat mind önálló entitású elemek, amelyek sokszerűsége mégis harmonikusan egyesül a sziklakráter ölében. A templom oly mértékben azonos ezzel az ősanyaggal, hogy a csapadékvizet a szikla természetes belső ereiben vezetik el. A padlóburkolat emiatt nem érintkezik a sziklafalak belső éleivel. A szentély padozata kevéssel a hajó fölé emelkedik, a keresztelőkút két monolit kőtömbre helyezett ötszög formájú bronztányér. (KV)
0 Responses to “Helsinki, Temppeliaukion kirkko (1969)”