Jan Olav Jensen és Børre Skodvin
A templom és vendégház Oslo déli, Hauketo külvárosának erdőséggel szegélyezett peremén épült. A fák közé ágyazott, enyhe magaslatra épült tömeg két épületrészből áll, amelyek egy udvart fognak közre. Az észak felé tájolt templomtest egy hosszarányú sátortetős csarnoktér, amelyet egy nyitott körüljáró konstrukció foglal magába. Az építmény lényege a könnyed acélváz szerkezet, amelynek mezőit tökéletes, síkká transzformált anyagkollázsok töltik ki.
Három jellemző anyag játékáról beszélhetünk: a fa, az üveg és a vágott kő. Míg a hosszhajó megtartja a sátortető hagyományos előképét, a hajók és karzatok hierarchikus elrendezését, a templom előudvarának hagyományát valamint a körüljárhatóság típusát, a beépített anyagok rendre formálissá, szín- és felületelemekké válnak. A vázszerkezet primátusa a kitöltő kő atektonikus alkalmazását teszi lehetővé, amelyben ‘fönt’ és ‘lent’ viszonya diametriális fordulatot vesz. Az északi mintára teljes szélességében felnyitott földszint feletti rakott kőmező, résein beszűrődő finom fényeivel virtuális effektussá válik. A mesterséges környezet felfogható hasonló effektusok kollázsaként, amely megfelel a templomot alakító analitikus tervezői szemléletnek. Az épület megkerülhetetlenül őszinte elemei a belső tér padlóburkolatát megszakító természetes sziklák, amelyek egyikét mint olvasóemelvényt használják. (KV)
0 Responses to “Oslo-Hauketo, Mortensrud kirke (2000-2002)”