Siófok, evangélikus templom (1986-1990)

Makovecz Imre

A Balaton keleti medencéjének legnagyobb városa, a déli part üdülőközpontja Siófok. A vasútállomás mellett húzódó szolgáltató és közintézményi zóna parkos felületrészén jött létre a rendszerváltás fordulóéveinek idején a templom, melyet később a gyülekezeti terem és paplak egészített ki. A földdel feltöltött oldalfalak felett emelkedő boglya- és kazal-formák vernakuláris képzetei a természetközeli emberség gondolatait idézik. A domináns tetőidomok uralkodnak a kompozíción, melyet az északi főbejárat hatalmas szárnyakból képzett antropomorf „arca” Makovecz képiségével, vagy talán inkább ősi szimbolikusságával gazdagít.

A helykeresés és önértékelés választóvonalát látjuk. A pozicionálásból és tömegformából természetesnek tűnő centralitást a tervező sajátos módon tengelyes elrendezéssel váltja ki. A misztikum irányába megfeszített templombelső hatásai alapján a bejárat angyalszárnyakká, a gazdag konstrukciójú fa tetőszerkezet égbe szökő zsoltárokká, a keleti végfalnál elhelyezett oltár fölé magasodó emelvény Krisztushoz vezető lépcsővé változik. A mérnöki fa-konstrukcióba vernakuláris motívumkincsből építkező részletek vegyülnek, a berendezések díszítései népiesen beszédesek – élő példái és hagyományozói a gyülekezet-alapítás gondolatának. Az archaikus toronysisakból rügyek fakadnak, melyek a megújuló hit keresztjét hordozzák. (z)