Budapest-Ferihegy, reptéri ökumenikus kápolna (1998)

Török Ferenc és Major György

Régi hagyomány, amely szerint az utazók nagyobb útjuk előtt istenfélelemmel vagy megérkezéskor hálával telve imádsággal fordulnak a Teremtőhöz. II. János Pál pápa közismert szokása volt megérkezéskor minden egyes alkalommal az anyaföldet csókkal érinteni. Az utazás előtti izgalom a profán életnek is természetes velejárója. Korszaktól független, hogy az imádság csöndes helyszínének ‘szigetként’ kell megjelennie a közlekedés forgalmas csomópontjaiban. Budapest Ferihegy-2 repülőtere esetében sincs ez másképp. Az indulóterminál hatszögletű váróterének északi oldalán mozgólépcső vezet fel a galériára, amelyről belső folyosón át tárható fel a kápolna. A folyosó oldalával a terminál külső gyűrűjére néz, fénytelen helyisége lélegzetvételnyi idő után az imaszobába vezet.

E kicsiny tér ökumenikus alapokon a négy fő, magyarországi történelmi egyház: a katolikus, az evangélikus, a református és a zsidó istentiszteletek befogadására készült, ezért odabent csekély számú egyedi térszervezésre vagy egyértelmű hitszimbólumra utaló jelet találunk. A parány helység és az interdiszciplináris igény együttállása csak akkor teremthet szakrális minőséget, ha annak egy központi, lényegi motívumát képes megragadni. A szoba léptéke és irodaszerű térarányai adottak voltak, így a feladatot a téren belüli tér ‘öncélú’ szabadsága oldotta meg. Az oltárteret és a szószéket hajó formájú test foglalja magában. Hasábos tölgyfa-burkolatú fala hátulról zár, elölről a gyülekezet felé nyílik. A szakrális lényeg ebben a kinyíló, de kontúrjában zárt formában sűrűsödik. A forma oldalával helyet szorít egy egyszerű képzésű gyóntatófülkének, egy keresztelőkútnak és hátfalával egy sekrestyének is. Az enyhén ívelő, finom felületű paraván-apszis a figyelmet az oltár és szószék felé összpontosítja. A gyülekezet bútorai a szoba átmeneti térrészében, a hosszoldal mentén helyezkednek el. A szentséget jelző sávos fa architektúrát ellenpontozza a hideg padlóburkolat és a fémvázas bútorok hátterét képző belső kőfal. A központi emelvény térhatárait az alakkövető, fabordás álmennyezeti szakasz is értelmezi. Figyelemre méltó a nyújtott henger formájú, fémből készült oltáriszentség-tartó, amely tóratekercs tárolására is alkalmas lehet. Meghatározóbb jelei vannak azonban a keresztény liturgiának, amelyet középen fából készült, kisméretű kereszt jelez. (KV)