Kisfakos, ferences pajtakápolna (2001)

Sajtos Gábor

A ferences ifjúsági otthon a Nagykanizsához közeli Kisfakost északról határoló erdő önálló, bár külön névvel nem keresztelt belső tanyavilágában áll. Az első bővítési munka Cságoly Ferenc téglaépületével vette kezdetét, amely hamar kiegészült Marosi Bálint nyári szállásházával. A kettős kompozíciót a kápolna tömege átértékelte, s egy völgyre néző, ‘U’ – alakú együttes született. E félig zárt forma új entitást: egy udvart határozott meg, amelynek átjárható határait egy facsoport jelzi. Ezek, s különösen egy, a kápolnát záró fal mögött terebélyesedő tölgy a ház-közösség életétől elválaszthatatlanná vált. Az eredeti tervek ferences szellemben, pallóról pallóra valósultak, valósulnak meg. Emiatt olyan épület terveire volt szükség, amely a lehető legkevesebb pénzből felépíthető és félkészen is használható volt.

Az épületbe nem lehet beköltözni, nem lehet kinyitni-bezárni, mert az udvar felől, annak részévé válva egészében nyitott. Maga is ‘U’ alakot formál, mert belső fala hiányzik. Csupán a kápolna befejezetlen védfala nyújt némi takarást. A liturgikus tér látható határok nélkül kapcsolódik a vele közös hosszházban kialakított matracos alvóhelyhez, amely csupán egy lépcsős galériával különbözik egy pajta vagy terményraktár hagyományos szerkezetétől. A betonlábazaton álló csarnokot, öt haránt irányú szerkesztővonal tagolja. Deszkahéjazatos határfalait könyökös fapillérekkel alátámasztott hossz-szelemeneken nyugvó aszimmetrikus, tört szárú nyeregtető fedi. Ennek héjazata csakúgy, mint a falak csupán a legszükségesebbet mutatják. Azok amik: nem többek, mint széltől és naptól védő váz-vékony elemek, amelyeknek bár nem kell házzá összeállniuk, mégis házalakot rajzolnak. Az észak-déli gerincű kápolna nyugati, külső oldalának képkeretnyi ablakokkal lyukasztott fala túlfut a házsarkon és szerelőelemeire bomlik. Ugyanennél a saroknál az apszis déli fala deszkázat nélkül, nyitva maradt. Ez az egyetlen hely, ahol a napközi fény a fapallókon végigfutva egyenesen léphet a térbe. A fény belépése a legvédettebb sarokban történik. Kinézve hamarosan feltárulkozik a vidék és a tölgyfa alakja. E nyitott házban mégis csöppnyi védett hely keletkezik. Érthetővé válnak a hátfal kicsiny ikonjai és a vacsora megszentelt asztala, amelyet körülülnek. Ezek adják a fakápolna emberléptékű viszonypontjait: a kapcsolatot profán és megszentelt között. Az eredeti terveken megjelenik egy, a korábban épült házakhoz átkötő híd is. (KV)