Mátrakeresztes, Nagyboldogasszony kápolna és közösségi ház (2000-2008)

Szoják Balázs

A Magyar Építőművészet 2008/5 kiadványában (pp.14-17) megjelent, mátrakeresztesi templomról szóló írás releváns kivonatot ad az elliptikus szakrális térforma jelképi rendszeréről. Nem tér ki azonban azokra az előképekre, amelyek e meghatározott körülmények között épült kápolna terveire hatással lehettek a szellemi közösség, vagy a formai analógia útján. Rudolf Schwarz frankfurti St. Michael temploma (1954) említésre méltó hasonlóságot mutat a kápolnával. Az elliptikus alaprajz tovább él Heinz Tesar Klosterneuburgban álló evangélikus templománál (1995) is. Makovecz Imre kolozsvári református templomának (1998-2009) alaprajzi mintája is ugyanez.

A szent közelsége épp úgy jelen lehet egy világváros katedrálisában, mint a Nógrád megyehatárán álló, erdei utifalu kápolnájában. Az épület a Mátra nyugati nyúlványának erdővel borított völgyében sorakozó házak közé illeszkedik. Az együttes egy erdészházból 1946-ban átalakított kápolna helyét vette át. Ugyanazon a helyen épült fel, ahol azelőtt a ciszterci szerzetesek ‘üveghutája’ állt. A helytörténet szerint itt a 18. század végéig egy felállított harang körül, a szabad ég alatt miséztek.

Részben e ‘körben állásnak’ emlékezete van a kápolna elliptikus formájában. Felépítését tekintve a kompozíció két főbb részből áll: a liturgikus térből és az út felé nyíló udvarból. E két rész anyaghasználatát és kompozícióját tekintve szervesen, formáját tekintve szervetlenül kapcsolódik egymáshoz. A tégla használata e helyen öncélú és markáns építészeti elem. A zárt falak mögött zajló igeliturgia és a rendezvényekre nyitott udvar azonban hagyományos előképek alapján feltételezik egymást. Az ‘L’ – alakú, hátul szobákat magában foglaló, oldalt egyetlen fallá redukált építménnyel körülvett udvar egy monostorkerengő átértelmezése. Négyzetesre szabott fa előtető védi a kápolna kapuit. A szállás felől nyíló bejárat közvetlenül az oltárhoz vezet, a ‘kerengő’ folyosójának meghosszabbításaként. Az érkező gyülekezet azonban a főkaput használja, amely a kápolna tengelyétől jobbra csúsztatva, ferdeszögben vezet a térbelsőbe. A 32 félpillérrel tagolt, ferdén emelkedő, egyenes födémmel zárt ellipszishenger belsejét középen vezetett út nem osztja ketté. Hat pillérrel alátámasztott északról és keletről szegélyező karzata mellett az út a tér jobb oldaláról közelíti meg a déli oltáremelvényt és az imapadok sorait. A karzat, az előtetők és az udvar szerkezetét azonos osztásrend köti össze, az épület geometriája az íves és kvadratikus szerkesztés áthatásának tekinthető.

A keleti oldalfal mentén futó karzatlépcsőt a nyugati fal nyolc vertikális, 1:10 – oldalarányú ablaka ellenpontozza, amelyek a külső félpillérközökbe illeszkednek. A szerkezet erőteljes harántgerendázatot hord, amelynek magasságát a külső pillérfejek és tető közötti szakasz mutatja. Az épület hagyományosan tagolt tektonikája a természetesség erejével hat. A külső tiszta arányaival szemben a belső komplexebb értelmezést igényel. A balszélre húzott padsor a szószékkel kerül szembe, míg az oltár elveszíti központosságát. Az egyszerűsített, kőből készült új asztal, szószék és szentségtartó a régi kápolnából származó fabútorokkal és berendezésekkel több kor egymásra rétegződéséről ad hírt. A kompozíció kivált eleme a fémvázas harangtorony, amely a kapu előtt és az udvart befejezve összeköt térrészeket és több, egymástól távoli kor emlékezetét. (KV)