Fribourg, Chapelle de la Fraternite des Carmes (2001)

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Fribourgba 1975-ben, a svájci rekatolizáció modern korszakában érkeztek az első belga karmelita atyák, akiknek maréknyi gyülekezete 1991-ben csatlakozott a francia Avignon-Aquitánia egyházmegyéhez. Az ezredforduló várakozással teli időszakot jelentett számukra, amikor önálló templomot építhettek. Fribourg északi külnegyedében, a várost átszelő észak-déli vasút töltése mellett elfoglalt, fallal kerített konvent a templom megépítésével zárult monostorrá. A város más végeiben található, 13. századi ferences, ciszterci és kapucinus monostorok mellett a karmelita lett a legifjabb.

A nőtt jellegű monostorudvar több tekintetben hagyományos vonásokat mutat. Bár a templom főtengelye észak-déli tájolású, a szállásokhoz és az udvarhoz oldalával kapcsolódik, hasonlóan a tradicionális rendi modellekhez. A kis udvar felől érkezők számára az építmény vizuális játékot játszik. Világos fenyőből készített vékony-sűrű, függőleges rostély veszi körül a teljes építményt, amely mögül annak valódi struktúrája, nyílásai és a finom vezetőlécek épp hogy átszűrődnek. A háló egy középső osztópárkánnyal, az udvarfal magasságában megszakad, a fal vonala az épületen folytatódik. Az udvar dél-nyugati sarkában elhelyezett, magasba törő toronyváz tövében nyílik a templomkapu.

A bejárat nem közvetlenül a liturgikus térbe, hanem egy gyűlésterembe nyílik, amelyből lépcső vezet fel a templom mellékhajójába. E mellékhajó könnyű panelekből szerkesztett tolófalakkal zárható. A tér zavartalan rendet mutat. Erős fapillérek közé fogott, fehér falemezek keretezik, alacsony szegmensívű, fahevederes donga boltozza a teret. Az apszis enyhén ívelt, két oldalról keleti és nyugati fény súrolja fal-magas hasítékokon keresztül. E hasítékok árnyékolatlanok, a vékony vonalfüggöny felfedi őket. Mivel a boltváll alatti ablakmezők csak kelet felé nyílnak, a nyugati homlokzaton más nem látszik, mint az épület tiszta tömege, amelyet az apszis sarokfénye hasít fel.

A hármas (gyülekezet, klérus, kórus) funkcionális tagolást követő, osztatlan főhajó az udvaron kívül feltárható a rendház új összekötő folyosója, valamint egy keskeny út felől, amelyet a templom ‘köldökzsinórjának’ is nevezhetünk.  Ez az út az egyetlen, amely a templomot kívülről közelíti meg. (KV)