Monte Tamaro, Santa Maria degli Angeli (1996)

Mario Botta

Alpe Foppa Ticino déli tartományában helyezkedik el, Luganotól 13 kilométerre. Az olasz-svájci völgyek fölé emelkedő Monte Tamaro 1500 méter magas. E kora-májusig havas hegysüvegnek egy kiugró szirtjére épült fel a Boldogságos Szűznek szentelt zarándokkápolna. Az épület a vékony hegygerincen kör alakú erődként tűnik fel, amelyet egy keskeny kőhíd köt össze a hegycsúcs alatt pihenőként szolgáló tenyérnyi fennsíkkal. Az erőd a gerinc meghosszabbítása és lezárása: egyszerre kilátó a távoli hegyekre és rendületlen erősség az alatta elterülő mélység fölött. A lőrésablakokkal völgyre tekintő rondellára átmérőjénél háromszor hosszabb körablakos, kettős híd vezet. E híd a felszínen megszakítatlan, egyenes utat kínál a bástyaoromig, míg belsejében szűk folyosó és lépcső vezet lefelé, a süllyesztett kápolna bejáratáig. A két útirány a bástya körül szimmetrikusan vezetett széles, csavart vonalú lépcsőpárral és egy középső haránthíddal kapcsolódik össze a kapu előtt. A híd tengelyét a belső út körszegmens ívű dongaboltozata jelöli ki, amely a rondella testében: a kápolnában és a harangút folyosóján is végighúzódik. E boltozat belső felületét Enzo Cucchi ‘kiterített ciprus’ freskója díszíti, amely a szilárd falú ‘dromosz’ sérülékeny lelke.

Az erőd teljes felületét egy drága építőanyaggal, vörös porfírkővel burkolták. E szimbolikus vörös kő használatának az ókortól dokumentált előzményei vannak: királyok és egyházi elöljárók születését, koronázását és halálát örökítették meg bennük, a magasztos származás és hivatás kifejezőjeként. A magasztosság ezen a helyen a helyszellemben van. E vörös ‘kőpalást’ alatt a kápolna belseje szürke, fala fekete, bútorai világosak, apszisa máriakék. A kör-rajzolatú tér tengelyét a szegmensív-donga adja, amely a bejáratot és az apszist keretező egy-egy pillérpáron támaszkodik. Az oldalfalak tizenegy-tizenegy lőrésablak mellett a lépcsőzetesen emelkedő födém bevilágító rései felől kapnak fényt. Az ablaknyílások fölött egy-egy Mária-ima olvasható, az apszison Enzo Cucchi freskója: az adakozó kéz. Az apszis fél-hengere nyitott, poláris fényt kap a fölébe magasodó bástyaorom felől. Az ormon vázszerű harangláb és acélkereszt, fölötte csak az ég van. (KV)