Tel Aviv-Sheih Munis, Cymbalista zsinagóga és zsidó örökségközpont (1996-1998)

Mario Botta

A kettős zsinagóga Mario Botta egyik legjelentősebb alkotása. Izrael állam szimbolikus épülete két svájci megbízó: Paulette és Norbert Cymbalista jóvoltából épült Izrael újraalapításának ötvenedik évfordulójára. E kettős, következetes szimmetriát tartó építmény a hagyományőrző (ortodox) és liberális (neológ) zsidó liturgia hívei számára közös intézményt nyitott. Az együttes téglány alaprajzából két egyformának tűnő, silószerű tömeg emelkedik ki az oszloppárral (Boáz és Jácint) alátámasztott déli középkapuzat fölött. E kiemelkedő tömegek az égpólus felé nyíló ‘fénysilók’, amelyek két szakrális térnek adnak otthont.

Mario Botta kipróbált, több munkájában is visszatérő eszközökkel dolgozott. Az épületet kívülről vörös dolomit burkolja. Az északi főkapun belépve alacsony belmagasságú, közös előcsarnokba jutunk, ahonnan eltolható ajtók nyílnak balra (keletre) és jobbra (nyugatra) is. A passzázs a déli bejáraton át kivezet az épületből. A keleti építményt az ortodoxok zsinagógának nevezik, a nyugatit a neológok auditóriumnak. Az első a Tóra rituális felolvasásának, az istenige megnyilatkozásának helye, a második ugyanazon igék értelmezéséé. A számukra kijelölt épületek egyenrangúak. A liturgikus terek alaprajzi négyzetei a mennyezeti szint eléréséig kőről kőre szabályos körré transzformálódnak. E geometriai metamorfózis a földi jellegű emberlét vertikális kitárulkozásának, másként a korlátlan tökéletesség irányába vett útnak tradicionális jelképe. Az előbbit a négyzet, az utóbbit a kör szimbolizálja. A két mértani síkforma közötti térbeli átmenet az ontológiai értelemben vett emberré válás hosszú, fokról-fokra építkező küzdelmének analógiája. Ám az analógiánál többről van szó. Az épület új alapítás is. Masszív betonvázas, kívülről vörös faltesteit a liturgikus térben aranyszínű toszkán kő borítja. A mennyezet az alaprajzi formakeretnek megfelelő méretű gerendarács-födém, amely fényt négy oldalon, a kiöblösödő tértest tetőnyílásain át enged a belsőbe. A kőfalak erezetét rejtőzködő fény érinti.

A két liturgikus teret egyedül berendezésük különbözteti meg egymástól. Bár mindkét helyen a Bottára jellemző, világos színű, hangsúlyos fogas-kötésekkel összekapcsolt bútorokat találjuk, az ortodox centrális, a neológ hosszirányos elrendezésű. Az előbbiben a béma (központi olvasóállvány) és a padok rögzítve vannak a padozathoz, az utóbbiban – mint az exilium korában – az asztal és a bútorok elmozdíthatók. Különbözőségük a falvégek záródásában ragadható meg leginkább. A nyugatra forduló neológ ‘apszis’ oldalról természetes fényt enged be, míg az ortodox Jeruzsálem felé forduló fala pakisztáni alabástrom fényszűrő függönyével zár. Az aron hakodesh (tóraszekrény) függönye kő, amely a sekinah (isteni világosság) fényét őrzi.

Az épület előképéül Luis Kahn munkája, a jeruzsálemi Hurva zsinagóga rekonstrukciójához készített három tervdokumentáció (1968-73) szolgált. (KV)