Magyar előadó a nemzetközi szakrális konferencián

Ourense

2009. november 12-14. között a spanyolországi Ourenseben kerül megrendezésre a “Contemporary Religious Architecture: Between Concept and Identity” nemzetközi szakrális konferencia. A szervezők által meghatározott fő előadó személyek mellett lehetőség nyílt további előadók jelentkezésére. A több mint 60 beérkezett esszéből a tudományos bizottság értékelése alapján 10 témamegjelölés szerzőinek lehetősége adódik a konferenciaprogram keretein belül szóban ismertetni témájukat, további 20 tanulmány pedig ugyancsak bekerül a konferencia-kiadványba. (Az esszépályázat eredménye: Ourense 2009 comunicaciones selecionadas)

Vukoszávlyev Zorán “Contemporary Hungarian Church Architecture – Re-interpretation of a broken tradition on the turn of the millennium” munkája a konferencia zárónapján kerülhet bemutatásra vetített képes előadásban.

Abstract magyar nyelven:

KORTÁRS MAGYAR TEMPLOMÉPÍTÉSZET

Egy megszakított hagyomány újraértelmezése az ezredfordulón

II. János Pál 1978. december 2-án, a magyar püspökökhöz írt levelében a következőképpen ír: „… a katolikus egyház, amely oly fontos szerepet játszott Magyarország történelmében, továbbra is alakíthatja hazátok szellemi arculatát, azzal, hogy fiaihoz és leányaihoz elviszi Krisztus Evangéliumának fényét, mely oly sok évszázadon át megvilágította Magyarország polgárainak életfelfogását és életmódját”.

Az ezeréves magyar kereszténység a liturgikus megújulási mozgalomban vezető szerepet töltött be: 1938-ban Budapesten került megrendezésre a 34. Eukharisztikus Világkongresszus. A 20. század első harmadában igen jelentős építkezéseket folytatott a katolikus egyház Magyarországon. A kor haladó szellemében létrejövő modernista alkotások nem csak építészetileg, hanem liturgikailag is a legkorszerűbb elveket követve hirdették az egyház nagyságát, a két világháború közötti Magyarország társadalmi életében betöltött szerepét. Számos templom épült a kora-keresztény hagyományok értelmezésével, melyek haladó liturgikus elveket és az építészeti funkció új elrendezéseit mutatták – mindezt a II. vatikáni zsinat előtt.

1945 után a politikai átrendeződés hosszú időre visszavetette a magyar templomépítést. A szocializmus idején csak elbontott templom helyére lehetett esetleg újat építeni, illetve ott jöhetett létre szerencsésen új templom, ahol a államhatalom reprezentálni akarta engedékenységét. 40 éves ideológiai elnyomás következett, azonban a korszak ritka emlékei építészeti expresszivitásukkal tűntek ki.

A 90-es évektől robbanásszerű építkezési folyamat indult el, mely a kényszerű szünet okozta bizonytalanság miatt értékválság jeleit hordozta magán. Egy évtized elteltével lehet csak felfedezni újragondolt építészeti értékteremtést, mely a megszakadt fejlődés újraértelmezése. A kortárs magyar templomok építészeti értékvállalása az ezredforduló esztétikai kihívásai mellett a tradíció folytatását vállalják fel, mely identitásában szorosan kötődik a tiszta koncepcionális liturgikus terekhez, a keresztény térszemlélet ezredfordulós újrafogalmazásához. Az ideológiailag sötét korszak után, az elnyomást a felkészülés idejének szentelve, újraértelmezi a kontinuitást.

(A teljes esszé november 12-én kerül közlésre.)