Budapest-Hegyvidék, evangélikus templom (1996-2001)

Benczúr László

1. Gyermekkoromban egy körmenet alkalmával a mellettem vonuló szerzetesre tévedt a tekintetem. Csontig hatoló pillantás, beesett arc, görnyedt tartás – mindazon gyomorszorító attribútum, mellyel Isten szolgáját egy 8 éves felruházhatja. Aszott kezében hatalmas gyertyát tartott, ujjai eltűntek az olvadó viasz alatt. A képhez társított fájdalom ott egyet jelentett a mítosszal. Megelevenedett transzcendencia, kétezer év egyetlen pillanatba sűrített tanítása.

2. Iványi Marcell cannes-i díjas filmrendező a kérdésre, hogy hogyan rendezne horrort, lakonikus tömörséggel válaszolta: „…ugyanúgy. Képekkel elmesélt történet, fények, beállítás, forgatókönyv – arányok és dramaturgia.”

3. Gaudit a Corpus Christi körmeneten ábrázoló fénykép a Sagrada Familia altemplomában kiállítva: galambősz haj, a pátriárkák szakálla, 25 év cölibátus, a fogadalmi templommal összefonódott élet, a halálát –„de miért így?”– követő máig tartó zavarodottság. Megrázó, önmagán messze túlmutató dokumentum nemzet, mű, alkotás pillanatnyi egységéről.

4. Az egyik oldalon Isten szolgája, a másikon pap. Az egyiken Isten háza, a másikon a sarki templom. Az egyikben áldozat, a másikban liturgia, a maga funkcionális térigényével. Szent és profán összemosódik, a még létező distinkciók közötti átjárást az általános techné, itt pedig az építészet reduktív nyelve teremti meg.

5. A román templom sötét, a Szent Ágostoni „testi szem csak testi dolgot láthat” vizuális definíciója. A gótika térhatárt elmosó struktúrája Suger apát által a fény Isteni azonosságának hírdetője. A reneszánsz „polgári” interpretációja illúzió; a kristályos arányok, a rejtett számmisztika, a traktátusok célja a transzcendens tökéletesség, illetve az avval való azonosság. A barokk ugyan a végtelent kutatja, ám zsinatokon érlelt propagandisztikus háttere már megroppantja azt a konvenciót amely a földi és a kozmikus viszonyrendszerének addigi neutrális kezelhetőségét biztosította. A középkori katedrális előtti zsibvásár feldolgozható és természetes, a millenniumi templom teret és nyugalmat követel. Park, mentális és lelki melegház, szürke tér, átjáró az itt és az ott között.