Dominikus Böhm
A templomban felismerhető a románkori, főként a gótika korára kiérlelt centrális, memoriális terek építészete. A középkort idéző kristályszerkezetet itt lágyabb parabolaívek finomítják. A szerkezet vázát adó vasbeton héjat dísztelen tégla homlokfalak töltik ki, amelyek a parabolaívek fókuszpontjában egy-egy máriaablakkal nyílnak meg. A gótikus szerkesztőelvek archaikus boltívvel való ötvözése mintha a korok teljességét átfogó szellemi törekvés építészeti megfogalmazása lenne. A templom kívül-belül tiszta nyelvet beszél, amelynek hagyományáról a románkori német dómok messze földön ismeretesek.
