Sopron, Szent Imre plébániatemplom (1993-1997)

Balázs Mihály és Fejérdy Péter

A közös tapasztalat és a mesterség eredménye valósult meg Sopron északkeleti, külvárosi negyedében. A középkorban még természetes addíció, a belső törvényszerűségek által rendezett külső spontaneitás jelei a kortárs építészet tervezett színterében eltűnőben vannak. Mivel a forma jellemzően gazdasági szükségszerűségeknek rendelődik alá, nincs hely arra, hogy az alkotásokat az idő szentesítse. Az idődimenziót a regionális jelentésrétegek formahagyományával kell helyettesíteni, amely a formalizmuson túlmutat a tervezők közös princípiumokra támaszkodó közösségében, a hagyomány geometriai valóságában, Török Ferenc hagyatékában és az anyaghasználat egységében, amely a ház belső törvényszerűségeinek legelemibb tükrözője. Emiatt a historizmus és a posztmodern fogalmi megközelítéseivel az épület nem ragadható meg a maga teljességében.

Budapest-Csepel, Szentlélek görögkatolikus templom (1997-2000)

Fejérdy Péter

A tradicionálisan keleti szertartásmintákat használó, azonban Róma egyházi fennhatósága alatt működő görög-katolikusság legnyugatibb bástyáját jelentő csepeli közösség számára Fejérdy Péter az egyházuk kettős identitását szimbolikusan hangsúlyozó templomot tervezett. Keleti hagyományaikat a tér és tömegszervezés központossága jelenti, míg a nyugati kereszténységet e térforma hosszanti tengelye erősíti. Így alakul ki az elliptikus alaprajz, mely a keleti (bizánci) és nyugati (római katolikus) kötődéseket ötvözi. Az összeolvadás vertikális értelemben is megvalósul: a centralizált templomtér szintjét tömegben visszahúzott nyeregtetős térlefedés zárja.