Strasbourg-Heyritz, Grande Mosquée (2000)

Zaha Hadid

A Rajna mellékfolyói által körülvett Île de Strasbourggal szemközti Heyritzen, 2004-ben kisebb községnyi területet kerítettek el az elzászi nagymecset megépítésére. A folyóparti, szabályos négyzet alakú telken Paolo Portoghesi posztmodern tervét kezdték építeni ekkor, bár a területet minden jogi bonyodalom ellenére már 2000-ben, a világméretű tervpályázatra előkészítették. Mint Lisszabonban, Berlinben vagy Rómában, Strasbourgban is több tízezres muszlim közösség gyakorolja vallását. Az első mecsetet 1967-ben építették, de mára számuk eléri a húszat, ami szükségessé tett egy nagyobb, több más közösségi funkciót is magába foglaló regionális központot. Bár építési megbízást nem kapott, a Zaha Hadid-féle innovatív design az elemzők asztalán maradt, mivel azóta is új tervek – mint Mangera Yvars londoni Abbey Mills iszlámközpontja (2006) – számára hivatkozási alapul szolgál.

Fribourg, Chapelle de la Fraternite des Carmes (2001)

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Fribourgba 1975-ben, a svájci rekatolizáció modern korszakában érkeztek az első belga karmelita atyák, akiknek maréknyi gyülekezete 1991-ben csatlakozott a francia Avignon-Aquitánia egyházmegyéhez. Az ezredforduló várakozással teli időszakot jelentett számukra, amikor önálló templomot építhettek. Fribourg északi külnegyedében, a várost átszelő észak-déli vasút töltése mellett elfoglalt, fallal kerített konvent a templom megépítésével zárult monostorrá. A város más végeiben található, 13. századi ferences, ciszterci és kapucinus monostorok mellett a karmelita lett a legifjabb.

Párizs-La Défense, Notre-Dame-de-la-Pentecôte (2001)

Franck Hammouténe

A templom a párizsi La Défense tengelyének Grand Arche-hoz közeli felső harmadában, annak északi oldalán helyezkedik el. Az épület a francia fővárosban is jelentkező, modernista gyökerű toronyház-építészettől meghatározott szervetlen környezetben kapott helyet. A közúti forgalmat maga alá terelő várostengely peremén a templom a profán élettér szekuláris pontja. A szakrális tér visszavonul legősibb, sókristály-formájába, de igyekszik jeleket írni maga köré. Egy szerkezeti lábakra állított, belül három szintet magában foglaló acélvázas üvegkubust látunk, amelynek nyugati, karcsú pengefalán a kereszt szimbóluma tűnik fel. Az egyszerű, sötétített vagy opálüveges, a napos oldalon vékony márványlapokkal borított kockatest feltárulása drámaian komponált és komplex térbelsőt rejt.

Ronchamp, Notre-Dame-du-Haut (1955)

Le Corbusier

A Miasszonyunkról elnevezett kápolna a valamivel Ronchamp fölé magasodó Bourlémont domb legtetején áll. Elterjedt nézet, miszerint Le Corbusier a kápolna terveivel letért a maga által kijelölt útról, amelynek alapjait az „Öt pont az új építészetről” – című tanulmányában fektetett le. Igaz ugyan, hogy az épület külső jegyeiben nem sokban hasonlít korábbi épületeihez, azt azonban senki sem állította, hogy a ronchampi templom az ‘új építészetnek’ épült volna. Le Corbusier célja, az alaprajz teljes felszabadítása korábbi kötöttségeiből végső soron megvalósult. Az út a vastag fal ‘újrafelfedezéséhez’ vezetett.