Apeldoorn-Monuta, Ravatalozó (2001)

Herman Zeinstra és Liesbeth van der Pol

Az Apeldoorn keleti negyedének szuburbánus környezetében épült ravatalház a nem sokkal később elkészült haarlemi ravatalközponthoz (2002) hasonlóan könnyűszerkezetes építmény. Észak-holland párjától eltérően, a monutai együttes nem centrális, környezetéből kiemelkedő kompozíció; a búcsúztató szertartásoknak házsorként zárt, longitudinális udvarlánc ad helyet. A két traktusra osztható ház kelet-nyugati középfolyosóra fűzi a ravatalok, az őket meg-megszakító patiók, valamint az iroda-, raktár és mosdóhelyiségek térkvadrátjait. Az emelt belmagasságú, földszintes épület keleti végében galériás irodaház található – az ügyfélfogadást e helyen bonyolítják.

Vaals, Abdij Sint Benedictusberg monostor-bővítés (1956-1986)

Hans van der Laan

Van der Laan bencés szerzetes volt. Életműve szűk és tömör: mindössze három monostort, egy kápolnát és családi házat tervezett. Aminek fontosságát nem lehet eléggé kifejezni: érdeklődése egyetemes volt. A hagyományban való részesülésnek elengedhetetlen feltétele az univerzalitás, vagyis a képesség mindenben meglátni ugyanazt. Stonehenge és az olaszországi templomok több tanulmányában visszatérnek, és a velük kapcsolatos tapasztalatok minden későbbi tervében átszüremkednek. Nem csak épületein, hanem azokon a szerzetesi öltözékeken, szertartási tárgyakon is, amelyek a monostorok elengedhetetlen tartozékai: az edények, a gyertyatartók, valamint az asztalok, a székek, a keresztek és a lámpások. Foglalkozott egy hagyományos latin betűírással is, amelyben a betűket csoportokra osztotta írott alakjuk alapján. Mindezeknél meghatározóbb azonban matematikai felfedezése, a plasztikus számsor.

Haarlem, városi temető új ravatalozója (2002)

Atelier Zeinstra van der Pol

A hollandiai Haarlem temetőjéhez épült új központi ravatalozó anyagtalanságában fogalmazza meg a viszonyulást. A könnyed fa rácsostartókkal szerkesztett üvegfalú ravatalozó egy rendezett kert közepén találja meg helyét. A tér nyitottsága, átláthatósága a közvetlen természeti kapcsolat miatt fontos. A dráma feloldódik a környező növények elevenségében, a szélben meghajló fűszálak engedelmességében.