Hollóháza, Szent László templom (1964-1967)

Csaba László

Az ’50-es évek szakmai közéletével szemben kritikus, s a MÉSZ főtitkári posztjára 1961-ben jelölt Csaba László a hollóházi templomterv elkészítésére Iparterves évei alatt kapott megbízást. Bár a megvalósításhoz közeli templom kiviteli terveinek elkészítését későbbi munkaadója, a TTI (Típustervező Intézet) nem támogatta, az 1943-ban érettségizett piarista öregdiák e művére mégis mint élte tengernyi munkájából kiemelkedő második ‘szigetcsúcsra’ emlékezik – az első a Cserépváralján épült katolikus templom (1959-60) volt. A már a XVIII. században üveghutáiról elhíresült zempléni, ma országhatárszélen álló település kőedény-, majd porcelángyártó manufaktúrája olyan alkotókat vonzott magához, mint Szász Endre vagy Kovács Margit. Az ipari termelés eszméjének radikalizmusát csupán illusztráló, valójában a modernizmust annak geometrikus formaidealizmusán keresztül megragadó épület egy fedél alá hozta e kortárs képzőművészek műveit: a karzatmellvéd porcelán táblaképeit, a kerámiastációkat és Somogyi József oltár fölé függesztett Krisztuskorpuszát (1976).

Róma, Santa Maria delle Grazie templom és plébániaközpont terv (2002)

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

A Ponte di Nonaban kivitelezett Santa Maria Josefa plébániatemplommal (1997-2001) sok rokonságot mutató templomterv Róma egy másik külvárosi negyedébe készült. A római ezredfordulós templomépítkezési hullám időszakában kidolgozott, s a 2002-es Velencei Biennále olasz pavilonjában is bemutatott koncepció több, egymástól jelentős mértékben eltérő tervváltozatot élt meg. A változtatások oka a kettős – templomi és közösségi – funkcióból következő telepítési variációk kérdése volt, mivel a két egység kölcsönös viszonyát csak később sikerült tisztázni. A korábban bemutatott terv a templom és plébánia kettősét külön tömegben képzelte el, így a szárnyak között nyitott köztér jött volna létre.

München-Messe, ökumenikus egyházközpont (2001-2003)

Florian Nagler

Bár emberek járnak, dolgoznak benne, alkotószemmel tekintve a külvárosi irodák és áruházak világa, az ipari lakótelepek és telepített városrészek a parlaghoz hasonlóan lakatlanok. A lakható tér nem pusztán tervszerű, bizonyos gazdasági vagy társadalmi célokra rendelt; ott kell legyen benne a keletkezés, a jelenlétre-ébredés titka.

München-Neuried, Szent Miklós plébániaközpont (2002-2008)

Andreas Meck

A Dominikuszentrum megépítése előtt nem sokkal befejezett, Szent Miklósról nevezett plébániatemplom és közösségi ház (2008) építészete az előbbihez szorosan kötődik, elsősorban a tégla-architektúra, az alaprajz és az összetett rendeltetés hasonlóságai miatt. Neuried kis településének régi temploma a gyarapodó lakosságot már nem tudta ellátni, így a helyi hitközösség új központ kijelölése mellett döntött.

München-Nordheide, Dominikuszentrum (2003-2008)

Andreas Meck

Frédéric Debuyst a hely keresztény szelleméről szóló leírásában többek között Rudolf Schwarz rothenfelsi várának, a Quickborn katolikus megújulási mozgalom 1926-tól virágkorát élő központjának és Emil Steffan München-Gernben épült oratoriánus konventtemplomának (1954-55) példáit említi, mint az ókeresztény communio huszadik századi, túlélő manifesztumait.

A hit új erődjei

Katona Vilmos

Különös aktualitását érezzük a kérdésnek, vajon a külváros kortárs hitközösségei számára készülő épületeknek mit kell kifejezniük inkább: befogadást vagy elhatárolódást? Az előbbit választva a második vatikáni zsinat (1962-65) szerint járunk el, a külvilágra való nyitás, a létalapját elveszítő ember megszólításának és az ökumené kiteljesítésének szellemében.

Interview with Andreas Meck

Andreas Meck

Following this Hungarian lead you’ll find the English text of the interview.
2010. későőszén nyolcadik alkalommal rendezték meg az adriai Velence szigetén a kortárs szakrális építészet aktuális kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferenciát. A nyugati kereszténység látható vagy épp mély szellemi rétegekben zajló átalakulási folyamatait értelmező előadások mellett Magyarország is megmutatkozott kortárs templomaival Vukoszávlyev Zorán előadásában. Ezen alkalommal a meghívott építésztervező Andreas Meck volt, aki az utóbbi években épült három müncheni szakrális épületével (idei első post-unk neuriedi templomegyüttesét mutatta be) a modernitás személyes szellemi és fizikai közegét idézi – templomterei végletekig kimért puritánságukkal immanens lelki magasságokról szólnak. Építészeti értelemben is.

München-Neuried, Szent Miklós plébániaközpont (2002-2009)

Andreas Meck

Andreas Meck Szent Miklós plébániája kevéssel a München-Nordheidébe tervezett Dominikuszentrumot megelőzően készült el. A templom helyét a bajor főváros déli határán álló településen, Neuriedben jelölték ki. A gyarapodó vidéki hívőközösség a ma már csak Öreg (Alte) Szent Miklósként emlegetett régi templomot kinőtte, ezért egy tágasabb, rendezvények lebonyolítására is alkalmas centrumot kellett létrehozni, amely az új plébániahivatalnak is helyet biztosíthatott.

Berlin-Mitte, Kirche St. Thomas von Aquin (1997-1999)

Thomas Höger és Sarah Hare

A Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Johann Gottlieb Fichte és Bertolt Brecht nyughelyéül szolgáló dorotheenstadti temetőkert tőszomszédságában álló berlini katolikus egyetem és püspöki központ irodaszárnyai közé 1994-ben Szent Tamásnak, a skolasztikus szentnek ajánlott templom tervezésére adtak megbízást. A zömében protestáns porosz főváros museumsinseli császárdómjának a puritanizmus jegyében született modern katolikus ellenképe ismerhető fel az új templomban. A mérete alapján kápolnának is nevezhető épület geometriai következetessége részben a skolasztikából, részben az ókeresztény tradícióból táplálkozik. A tiszta végeredmény képletszerű: redukált pillér-gerendás váztektonika által meghatározott csarnok, amelynek közepén 1:2 alaprajzi arányú, négy oldalán körülhatárolt liturgikus tér foglal helyet.

São Paulo – Campos do Jordão, São Pedro Apóstolo kápolna (1987)

Paulo Mendes da Rocha

Campos de Jordão városa São Paulo és Rio de Janeiro között, valamivel északabbra helyezkedik el. A hegyek közé rejtőző település a tengeri metropolisok pihenőhelye, amelynek egyik magaslata a são paulói kormányzó egykori rezidenciájának adott helyet. A Mantiqueira hegyvonulataira néző Boa Vista palota szomszédságába épült Mendes da Rocha Szent Péternek ajánlott kápolnája. A későmodern expresszionista mű olyan alkotók munkáival vethető össze, mint Le Corbusier vagy Oscar Niemeyer. Az utóbbi alkotó Niterói Kortárs Művészeti Múzeuma (1996) példázza leginkább a vasbeton szerkezet felkínálta tervezői szabadság heroikusságát, az egyetlen magba gyűjtött statikai erők ‘kifordított építészetének’ súlytalanságát. Mint az expresszionizmussal gyakorta együtt járó illúzió művészete, Niemeyer korai alkotása, a pampulhai Assisi Szent Ferenc templom (1942) közeli rokonságot mutat da Rocha são paulói Patriarch viadukt-terével (1992), amely a lebegni látszó tető ívét egy a közteret keretező kapura függeszti. A horizontális arányú, hangsúlyos tetővel lezárt térbelső részletgazdag ‘labirintusa’ jellemzi a Brazil Szobrászati Múzeumot (1988) is, amelynek modellje a camposi kápolnában – kisebb léptékben – már egy évvel korábban megvalósult.