Debrecen-Tócoskert, református templom (1997)

Lengyel István

A kálvinista templom Debrecen délnyugati külvárosában helyezkedik el, amely nevét az egykori Tócós patakról kapta. A lakótelepi övezet kísérleti építészetét a magas, egy vonallal rajzolt sávházak, és azoktól közrefogott udvarkertek váltakozása jellemzi. E növényzettel telepített tapsterek egyikét alkalmas időben fel lehetett használni arra, hogy a lakótelepet szegélyező keleti forgalmi út bővítményeként, városi teresedés jöjjön létre a helyén. E tér közepén helyezték el a templomot, hogy az mint városi hipocentrum, a közösségi élet természetes szerveződésének lehetséges kiindulásává váljon. E központiságot a templom geometriája híven tükrözi. A szimmetriatengelyétől kissé elhúzott kaputoronnyal ‘kitűzött’, koncentrikus szegmensívekből álló, s azokat egy közös keleti axisra feszítő alaprajzi forma a centrális és lineáris templomtér szintézisére irányuló törekvések újabb stációja. A torony tengelyfőre állított pozíciója a legalkalmasabb a lényegét veszített városi tér újrakoordinálására.

Halásztelek, Árpádházi Szent Erzsébet templom (1979)

Csete György

A templom Budapest déli határainál lévő település középpontjában áll. A mű Csete György első szakrális építménye, amelyet a későbbi munkáiban is megjelenő kozmikus világmodell alapján tervezett. Az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban felállított pavilonok, köztük az Erdők temploma (1991-98), a kőszegi református templom (1996), a Debrecen tégláskerti református templom (2006) és több kisebb emlékkápolna ősképeként ez az alkotás nevezhető meg.

Kőszeg, református templom (1993-1996)

Csete György

A templom Kőszeg szorosan értelmezett belvárosi orsójának keleti peremén áll. Jól kiérlelt és Csete György későbbi munkáinál is visszatérő formakompozíciója az évek során a tervező védjegyévé, kozmikus világmodelljének tükörképévé vált. E következetes, két szintet magába foglaló, nyolcszögletű ‘sátor’ mintaképét látjuk az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban felállított pavilonok, köztük az Erdők temploma (1991-98) esetében, a későbbiekben pedig a Debrecen tégláskerti református templomon (2006) és több kisebb emlékkápolnán. Mindezek saját előképeként a halászteleki Árpád-házi Szent Erzsébet templom (1979) nevezhető meg.

Felsőpakony, római katolikus templom (1994)

Török Ferenc

Török Ferenc művészetét nem értjük, amíg a ma ‘regionalizmusként’ számon tartott anyaghoz és szerkezethez hű tervezői magatartás mögött fel nem fedezzük a szakrális geometria következetes, hagyomány szerinti alkalmazásának pontos jeleit és ennek jelentőségét. A felsőpakonyi plébániatemplom Budapest délkeleti határaihoz közeli, közigazgatásilag Gyálhoz tartozó település szerkesztett utcakvadrátjának közepén, egy hatos útelágazás sarkán helyezkedik el. Az úthálózat által kijelölt hellyel a templom nem foglalkozik, belső sajátosságai mellett távolabbi referenciák határozzák meg pozícióját a fallal védett telken belül. Török Ferenc a kazincbarcikaival (1991-95) együtt e templom előképének a római Santo Stefano Rotondo (felsz.: 482) ókeresztény kerek templomát, a magyarok későbbi római zarándoktemplomát nevezte meg. E templom jellegzetessége a központi oltárt közrefogó, 13-14. században épített középső, megerősítő fal hármas kapuzata által kijelölt belső tengely, amely a centrális térképzéssel ellentmondásosnak tűnő kapcsolatba lépett. A kör és axis, másként a kör négyszögesítésének akadémoszi problémájára keres új megoldást a felsőpakonyi építmény szerkesztése.

Sopron, Szent Imre plébániatemplom (1993-1997)

Balázs Mihály és Fejérdy Péter

A közös tapasztalat és a mesterség eredménye valósult meg Sopron északkeleti, külvárosi negyedében. A középkorban még természetes addíció, a belső törvényszerűségek által rendezett külső spontaneitás jelei a kortárs építészet tervezett színterében eltűnőben vannak. Mivel a forma jellemzően gazdasági szükségszerűségeknek rendelődik alá, nincs hely arra, hogy az alkotásokat az idő szentesítse. Az idődimenziót a regionális jelentésrétegek formahagyományával kell helyettesíteni, amely a formalizmuson túlmutat a tervezők közös princípiumokra támaszkodó közösségében, a hagyomány geometriai valóságában, Török Ferenc hagyatékában és az anyaghasználat egységében, amely a ház belső törvényszerűségeinek legelemibb tükrözője. Emiatt a historizmus és a posztmodern fogalmi megközelítéseivel az épület nem ragadható meg a maga teljességében.

Mátrakeresztes, Nagyboldogasszony kápolna és közösségi ház (2000-2008)

Szoják Balázs

A Magyar Építőművészet 2008/5 kiadványában (pp.14-17) megjelent, mátrakeresztesi templomról szóló írás releváns kivonatot ad az elliptikus szakrális térforma jelképi rendszeréről. Nem tér ki azonban azokra az előképekre, amelyek e meghatározott körülmények között épült kápolna terveire hatással lehettek a szellemi közösség, vagy a formai analógia útján. Rudolf Schwarz frankfurti St. Michael temploma (1954) említésre méltó hasonlóságot mutat a kápolnával. Az elliptikus alaprajz tovább él Heinz Tesar Klosterneuburgban álló evangélikus templománál (1995) is. Makovecz Imre kolozsvári református templomának (1998-2009) alaprajzi mintája is ugyanez.

A szent közelsége épp úgy jelen lehet egy világváros katedrálisában, mint a Nógrád megyehatárán álló, erdei utifalu kápolnájában. Az épület a Mátra nyugati nyúlványának erdővel borított völgyében sorakozó házak közé illeszkedik. Az együttes egy erdészházból 1946-ban átalakított kápolna helyét vette át. Ugyanazon a helyen épült fel, ahol azelőtt a ciszterci szerzetesek ‘üveghutája’ állt. A helytörténet szerint itt a 18. század végéig egy felállított harang körül, a szabad ég alatt miséztek.

Kisfakos, ferences pajtakápolna (2001)

Sajtos Gábor

A ferences ifjúsági otthon a Nagykanizsához közeli Kisfakost északról határoló erdő önálló, bár külön névvel nem keresztelt belső tanyavilágában áll. Az első bővítési munka Cságoly Ferenc téglaépületével vette kezdetét, amely hamar kiegészült Marosi Bálint nyári szállásházával. A kettős kompozíciót a kápolna tömege átértékelte, s egy völgyre néző, ‘U’ – alakú együttes született. E félig zárt forma új entitást: egy udvart határozott meg, amelynek átjárható határait egy facsoport jelzi. Ezek, s különösen egy, a kápolnát záró fal mögött terebélyesedő tölgy a ház-közösség életétől elválaszthatatlanná vált. Az eredeti tervek ferences szellemben, pallóról pallóra valósultak, valósulnak meg. Emiatt olyan épület terveire volt szükség, amely a lehető legkevesebb pénzből felépíthető és félkészen is használható volt.

Szászberek, római katolikus plébániatemplom (2000-2003)

Gereben Gábor és Gereben Péter

Szászberek Szolnoktól 15 kilométerre fekvő, kis lélekszámú település, amelynek új temploma báró Kohner Adolf kastélytól nem messze, a falu északi felében kapott helyet. Az út szélét kis terecske köti össze a templom bejáratával, amelyet Gereben Gábor nagybátyjáról, Terlanday Sándorról kereszteltek el. Az épület fehér, sóskúti mészkőből rakott falai aszimmetrikus formát hasítanak ki a falu kontúrjából. A tervezők szűkszavú eszközökkel dolgoztak. A krétafehér tömeg középen osztott belső teret foglal magában, amely két hajót definiál. Bal oldala szabályos téglatestet mintáz, amelyhez kívülről alacsonyabb, ferde tetővel fedett ikerszárny kapcsolódik.

Pannonhalma, Bencés Gimnázium diákkápolna (1997-1998)

Czigány Tamás és Páll Anikó

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium a főapátság jelentős reformtörekvéseinek részeként 1997-ben egy diákkápolna építését kezdeményezte a gimnázium harmadik emeletén, egy korábbi tanulószoba átalakításával. A bentlakásos iskola hétközi szertartások és egyéni imádság részére tartja fenn az új építésű liturgikus teret. A terv Czigány Tamás későbbi, pannonhalmi tevékenységének nyitányaként tekinthető. A pannonhalmi borászat új épülete (2003-4), majd az apátság második, turisztikai bejáratának terve (2009) sorban ezután következtek. Az átalakításra szánt tanulószoba közel kelet-nyugati tengelyű. A rövidebb, nyugati oldalán kettő, északi hosszoldalán négy, történeti szerkesztésű ablakkal tagolt térben egyetlen teherhordó pillér és rajta nyugvó átkötő gerenda koordinálja a térstruktúrát. Az általuk kijelölt térosztás világos rendet rajzol ki: a fő- és mellékhajó, az oltártér és a ‘sekrestye’ szabályos elhelyezést nyertek. A kicsiny tér a modern katolikus liturgikus térrendezésen némileg túlmutat.

Budapest-Ferihegy, reptéri ökumenikus kápolna (1998)

Török Ferenc és Major György

Régi hagyomány, amely szerint az utazók nagyobb útjuk előtt istenfélelemmel vagy megérkezéskor hálával telve imádsággal fordulnak a Teremtőhöz. II. János Pál pápa közismert szokása volt megérkezéskor minden egyes alkalommal az anyaföldet csókkal érinteni. Az utazás előtti izgalom a profán életnek is természetes velejárója. Korszaktól független, hogy az imádság csöndes helyszínének ‘szigetként’ kell megjelennie a közlekedés forgalmas csomópontjaiban. Budapest Ferihegy-2 repülőtere esetében sincs ez másképp. Az indulóterminál hatszögletű váróterének északi oldalán mozgólépcső vezet fel a galériára, amelyről belső folyosón át tárható fel a kápolna. A folyosó oldalával a terminál külső gyűrűjére néz, fénytelen helyisége lélegzetvételnyi idő után az imaszobába vezet.