Medenbach-Wiesbaden, autópálya-kápolna (2001)

Hans Waechter

Németország kelet-nyugati fő ütőerét jelentő A3 autópálya egyik pihenőjében egy kis ökümenikus kápolna áll be a parkoló autók sorába. A kápolna üvegfelülettel részűsen metszett monolit hasábja erőteljes, a körülvevő udvarrendszer szellősen tagolt. Oldalról lehet megközelíteni a központi tömeget: a pilléres előtér padjain bárki megpihenhet, áthaladva rajta falakkal körbezárt patio-ba jutunk.

Berlin-Treptow, Krematorium Baumschulenweg (1999)

Axel Schultes és Charlotte Frank

A Baumschulenweg-i krematórium Treptowban, Berlin egy délkeleti külnegyedében található monumentális épület. Az 1911-ben kiépülésnek indult temetőben 1913 tavaszán alapították az első, klasszicista modorban tervezett krematóriumot, amelynek szerepét 86 évvel később, 1999-ben átvette Axel Scultes és Charlotte Frank új terve. Egy megmaradt épületrész ma a temetőkert kapuépítményeként szolgál. Diadalívre emlékeztető hármas kapuzatától az új épületig bő 120 méter hosszú északkelet-délnyugat tengelyű felvonulási út vezet. A két építmény axisa a frontális kompozíció ellenére nem esik egybe.

Regensburg-Burgweinting, Kirche St. Franziskus (2001-2004)

Ulrich Königs

A katolikus vallási centrum egy Regensburghoz tartozó önálló településen épült, a városközponttól délre. Az együttes nem csupán az új templomnak ad helyet, de magában foglal egy temetőt, egy parókiát és egy kongresszusközpontot is. A területen, amelyet egy új harangtoronnyal tettek messziről láthatóvá, az építkezés megkezdésekor már állott katolikus templom. E gazdag beruházás központját képző főtemplom ellentmondásosságoktól sem mentes tömege egyszerű, fehér téglatestként mutatkozik. Bejárata zárt homlokzaton nyíló magas kapuzattal tárja fel előterét, amely mögött a templom valódi belseje rejtve marad. Oldalhomlokzata sejteti, hogy a reduktív külső feszültségektől terhes belsőt határol. Négyszöges szerkesztőhálót követő, mégis megannyiféleképpen viselkedő ablakai Le Corbusier ronchampi ablakkompozíciójára emlékeztetnek. A plasztikus falstruktúra géniusza e síkkivonatnak nem sajátja. Sajátos módon jellemzi viszont a térbelsőt.

München-Riem, Aussegnungshalle (1998-2000)

Andreas Meck

Riem München keleti, átalakulóban lévő külvárosa, ahol az utóbbi évtizedben egy temetőváros épült ki. A terület egy forgalmi út két szélén osztozik, amelyek között a ravatali kápolna megépülése híján nem alakulhatott volna ki kohézió. A ravatali együttes, mint e ‘város’ központja bár maga is fallal védett, a temető két felét összekötő út vonalát egyértelműen kijelölő építmény. Az útra merőlegesen, közel észak-déli tengely mentén elnyújtott, téglány alaprajzú komplexum egy fő és két mellékbejárattal tárul fel az érkezők előtt. A három jól felismerhető térrész egy közös kompozícióvá kapcsolódik. Mindhárom bejárat egy-egy elkerített udvarra vezet. A középső kapu egy belső térre nyílik, ami a hosszú előtetővel fedett halotti kápolnával és a ravatali szobákat összefűző folyosóval áll kapcsolatban. Az északi kapu a ravatali folyosóról is megközelíthető gyülekezőteret, a déli, toronytesttel megjelölt bejárat pedig az üzemeltetési szárnyat tárja fel. A részek között folyosónyi átjárás van. Az utak közül csupán a középső vezet át az azt kapuzatszerűen keretező épületen.

Wenzenbach, Pfarrkirche St. Peter (2001-2003)

Peter Brückner és Christian Brückner

A 10. század elején épült Schönberg vár alatt elterülő Wenzenbach történeti központjában álló, ezeréves múltra visszatekintő St. Peter templom nagyléptékű átépítésen esett át. Egy időben a dél-tiroli Leifers zarándoktemplomának bővítésével, ez esetben is a történeti templom északi oldalához épült az új liturgikus tér. A beavatkozás mértéke itt határozottabb. Az egyhajós hosszház déli kapuval szemközti szakaszának középső részét elbontották az új haránthajó kedvéért. A bővítmény léptéke megváltoztatta a templom korábbi használati rendjét. A hagyományos, keleti miseirányt csak kivételes alkalmakkor veszik fel. A korábbi szentély és a hosszhajó felső szakasza együtt ma oldalkápolnának tűnik az együttes egészéhez viszonyítva.

Freiburg-Rieselfeld, Maria-Magdalena Kirche (2004)

Johannes Kister, Reinhard Scheithauer és Susanne Gross

A templom Freiburg nyugati külvárosában, Rieselfelden helyezkedik el. Az épület a fejlesztés alatt álló lakóövezet látható központját képezi. A koncepció lényege az volt, hogy a vegyes felekezetű helyi lakosság egy közös templomba járhasson. A templom helyet biztosít a katolikus misék és az evangélikus istentiszteletek számára egyaránt, és egyben lehetőséget ad egy közös ökumenikus tér létrehozására. Mária Magdolna, a templom patrónája szimbolikus alakja a freiburgiak e törekvésének. Az épülettömeg egy betonból öntött fél-kockára emlékeztet, amelynek nyers, drámaian töredezett, üres ablakokat közrefogó falai egy újraértelmezett történeti struktúrát rejtenek. A zárt tömeg csupán a bejáratnál nyílik meg jelentősen. A természet sziklaképződményeit idéző ‘portikusz’ a templom főhajójába egy kisebb, nyitott trapézudvaron át vezet, amelynek burkolata a chartresi Notre Dame labirintusát mintázza.

Bruder Klaus kápolna 2

Peter Zumthor Magyarországon járt

Most sok-sok képpel.

“…Zumthor a tervezés gondolati folyamát összekapcsolta a tárgy létrejöttének fizikai valóságával. A kápolna egy komplex alkotás része, ahol az anyag kiválasztása, az alkalmazott építéstechnológia, az építési folyamat cselekményelemei, az építők kétkezi munkája és a szellemi tartalom egységben jön létre. Az egyes „alkotóelemek” feltételezhetnék is a másikat, egymásra épülésük lehetne következmény is, de csakis az egységes alkotói akarat hozhatta össze együttállásukat. …”

München-Neuhausen, Herz-Jesu-Kirche (1996-1998)

Markus Allmann, Amandus Sattler és Ludwig Wappner

Neuhausenben, a nymphenburgi kastély közelében áll a Krisztusról nevezett templom. A kertváros körvonalai fölé emelkedő épület hasábformájú, tornya kitöltés nélküli váz. Négyzetes táblákból sorolt üvegfala egy belső ‘házat’ foglal magában, amely a szabad tér felé meghosszabbítható a templom déli falának teljes felnyitásával. Az apró szimbólumok mátrixával borított üvegfal alján kicsiny kapu nyílik. A kompozíció archaikus arányai tökéletes szimmetriával társulnak, amely a belső tér rendjében is megmutatkozik.

Drezda, Zsinagóga (1998-2001)

Andrea Wandel, Andreas Hoefer, Wolfgang Lorch, Rena Wandel-Hoefer és Nikolaus Hirsch

Az 1945. február 13 és 14 között porig rombolt Drezda egykori történeti városmagjának keleti peremén, az Elbánál épült fel az új zsinagóga Gottfried Semper 1839-40-ben tervezett eredetije helyén. Az 1938-ban felszámolt imaház elveszítette korábbi telkének egy részét, ezért a zsinagóga eredeti körvonalainak visszaépítésére nem volt lehetőség. A rekonstrukció helyett két különálló épületet emeltek: egyet a liturgia, egyet a rendezvények számára. A két épületrész északról és délről körülfogja az egykori épület helyét. A templom közel négyzetes alaprajzú, amely körvonalaival a telek jelenlegi határaihoz alkalmazkodik. Mivel az így meghatározott irány nem egyezik az egykori zsinagóga tájolásával, az épület maga ‘fordul’ a helyes irányba.

Hannover, Expo, Christus-Pavillon (2000) – Körner, Kloster Volkenroda (2001)

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

A ‘monostor’ a 2000-ben rendezett hannoveri világkiállítás ‘Krisztus-pavilonja’ volt, 2001-ben a thüringiai Körnertől északra fekvő Volkenrodában építették fel újra. Az épület a település szívében, az 1131-ben alapított ciszterci monostor szomszédságában áll, amelyet 1994-től a ‘Jesus-Bruderschaft’ (Jézus-testvériség) vett gondozásba. A pavilon a monostorok elrendezését veszi át, de olvasatában az előképhez képest különbségek mutatkoznak. Alaprajza egy kettős kerengő, amely egyik felén az udvart, másik felén az ugyanekkora területű templomot fogja körül. A kerengő acél rácselemekből épül, amelynek vázát egymástól rendre különböző fényáteresztő mezők töltik ki.