München-Messe, ökumenikus egyházközpont (2001-2003)

Florian Nagler

Bár emberek járnak, dolgoznak benne, alkotószemmel tekintve a külvárosi irodák és áruházak világa, az ipari lakótelepek és telepített városrészek a parlaghoz hasonlóan lakatlanok. A lakható tér nem pusztán tervszerű, bizonyos gazdasági vagy társadalmi célokra rendelt; ott kell legyen benne a keletkezés, a jelenlétre-ébredés titka.

München-Neuried, Szent Miklós plébániaközpont (2002-2008)

Andreas Meck

A Dominikuszentrum megépítése előtt nem sokkal befejezett, Szent Miklósról nevezett plébániatemplom és közösségi ház (2008) építészete az előbbihez szorosan kötődik, elsősorban a tégla-architektúra, az alaprajz és az összetett rendeltetés hasonlóságai miatt. Neuried kis településének régi temploma a gyarapodó lakosságot már nem tudta ellátni, így a helyi hitközösség új központ kijelölése mellett döntött.

München-Nordheide, Dominikuszentrum (2003-2008)

Andreas Meck

Frédéric Debuyst a hely keresztény szelleméről szóló leírásában többek között Rudolf Schwarz rothenfelsi várának, a Quickborn katolikus megújulási mozgalom 1926-tól virágkorát élő központjának és Emil Steffan München-Gernben épült oratoriánus konventtemplomának (1954-55) példáit említi, mint az ókeresztény communio huszadik századi, túlélő manifesztumait.

München-Neuried, Szent Miklós plébániaközpont (2002-2009)

Andreas Meck

Andreas Meck Szent Miklós plébániája kevéssel a München-Nordheidébe tervezett Dominikuszentrumot megelőzően készült el. A templom helyét a bajor főváros déli határán álló településen, Neuriedben jelölték ki. A gyarapodó vidéki hívőközösség a ma már csak Öreg (Alte) Szent Miklósként emlegetett régi templomot kinőtte, ezért egy tágasabb, rendezvények lebonyolítására is alkalmas centrumot kellett létrehozni, amely az új plébániahivatalnak is helyet biztosíthatott.

Berlin-Mitte, Kirche St. Thomas von Aquin (1997-1999)

Thomas Höger és Sarah Hare

A Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Johann Gottlieb Fichte és Bertolt Brecht nyughelyéül szolgáló dorotheenstadti temetőkert tőszomszédságában álló berlini katolikus egyetem és püspöki központ irodaszárnyai közé 1994-ben Szent Tamásnak, a skolasztikus szentnek ajánlott templom tervezésére adtak megbízást. A zömében protestáns porosz főváros museumsinseli császárdómjának a puritanizmus jegyében született modern katolikus ellenképe ismerhető fel az új templomban. A mérete alapján kápolnának is nevezhető épület geometriai következetessége részben a skolasztikából, részben az ókeresztény tradícióból táplálkozik. A tiszta végeredmény képletszerű: redukált pillér-gerendás váztektonika által meghatározott csarnok, amelynek közepén 1:2 alaprajzi arányú, négy oldalán körülhatárolt liturgikus tér foglal helyet.

Berlin, Kapelle der Versöhnung (1999-2000)

Rudolf Reitermann és Peter Sassenroth

A Spree-kanyar északi oldalán álló egykori, Gotthilf Ludwig Möckel tervei alapján készült Versöhnungskirche (1894) Berlin 1945-ös felosztásakor a francia-szovjet szektorhatárra került. Bár 1950 és ’61 között útlevélvizsgálat feltételével engedélyezték a vasárnapi miséket benne, a betonfal felépítése után megközelíthetetlenné vált. A templomot 1985-ben kelet-berlini rendeletre felrobbantották, a híressé vált Bernauer Straße határon álló házainak húsz évvel korábbi sorsára juttatva. A fal bontása után idő kellett a terület rendezésére, de az egykori, ‘senki-földjének’ nevezett határmezsgye sávja ma is elementáris határvonalat képez.

Medenbach-Wiesbaden, autópálya-kápolna (2001)

Hans Waechter

Németország kelet-nyugati fő ütőerét jelentő A3 autópálya egyik pihenőjében egy kis ökümenikus kápolna áll be a parkoló autók sorába. A kápolna üvegfelülettel részűsen metszett monolit hasábja erőteljes, a körülvevő udvarrendszer szellősen tagolt. Oldalról lehet megközelíteni a központi tömeget: a pilléres előtér padjain bárki megpihenhet, áthaladva rajta falakkal körbezárt patio-ba jutunk.

Berlin-Treptow, Krematorium Baumschulenweg (1999)

Axel Schultes és Charlotte Frank

A Baumschulenweg-i krematórium Treptowban, Berlin egy délkeleti külnegyedében található monumentális épület. Az 1911-ben kiépülésnek indult temetőben 1913 tavaszán alapították az első, klasszicista modorban tervezett krematóriumot, amelynek szerepét 86 évvel később, 1999-ben átvette Axel Scultes és Charlotte Frank új terve. Egy megmaradt épületrész ma a temetőkert kapuépítményeként szolgál. Diadalívre emlékeztető hármas kapuzatától az új épületig bő 120 méter hosszú északkelet-délnyugat tengelyű felvonulási út vezet. A két építmény axisa a frontális kompozíció ellenére nem esik egybe.

Regensburg-Burgweinting, Kirche St. Franziskus (2001-2004)

Ulrich Königs

A katolikus vallási centrum egy Regensburghoz tartozó önálló településen épült, a városközponttól délre. Az együttes nem csupán az új templomnak ad helyet, de magában foglal egy temetőt, egy parókiát és egy kongresszusközpontot is. A területen, amelyet egy új harangtoronnyal tettek messziről láthatóvá, az építkezés megkezdésekor már állott katolikus templom. E gazdag beruházás központját képző főtemplom ellentmondásosságoktól sem mentes tömege egyszerű, fehér téglatestként mutatkozik. Bejárata zárt homlokzaton nyíló magas kapuzattal tárja fel előterét, amely mögött a templom valódi belseje rejtve marad. Oldalhomlokzata sejteti, hogy a reduktív külső feszültségektől terhes belsőt határol. Négyszöges szerkesztőhálót követő, mégis megannyiféleképpen viselkedő ablakai Le Corbusier ronchampi ablakkompozíciójára emlékeztetnek. A plasztikus falstruktúra géniusza e síkkivonatnak nem sajátja. Sajátos módon jellemzi viszont a térbelsőt.

München-Riem, Aussegnungshalle (1998-2000)

Andreas Meck

Riem München keleti, átalakulóban lévő külvárosa, ahol az utóbbi évtizedben egy temetőváros épült ki. A terület egy forgalmi út két szélén osztozik, amelyek között a ravatali kápolna megépülése híján nem alakulhatott volna ki kohézió. A ravatali együttes, mint e ‘város’ központja bár maga is fallal védett, a temető két felét összekötő út vonalát egyértelműen kijelölő építmény. Az útra merőlegesen, közel észak-déli tengely mentén elnyújtott, téglány alaprajzú komplexum egy fő és két mellékbejárattal tárul fel az érkezők előtt. A három jól felismerhető térrész egy közös kompozícióvá kapcsolódik. Mindhárom bejárat egy-egy elkerített udvarra vezet. A középső kapu egy belső térre nyílik, ami a hosszú előtetővel fedett halotti kápolnával és a ravatali szobákat összefűző folyosóval áll kapcsolatban. Az északi kapu a ravatali folyosóról is megközelíthető gyülekezőteret, a déli, toronytesttel megjelölt bejárat pedig az üzemeltetési szárnyat tárja fel. A részek között folyosónyi átjárás van. Az utak közül csupán a középső vezet át az azt kapuzatszerűen keretező épületen.