Sopronbánfalva, kolostorátalakítás (2006-2010)

Magyari Éva és Pazár Béla

„Az első számú rejtély az érzékenység; a második számú az emlékezet.”

/Paul Valéry, 1932-1933 – Somlyó György ford./

Egy történeti épület átalakításának feladata különleges érzékenységet kíván az építésztől (és minden kivitelezésben közreműködő partnertől). A létrejövő viszony definiálása mindent eldönt. Elválik az egyszeri az örökérvényűtől és megmutatkozik a gőgös öntörvényűség helyett jó értelemben vett alázat. Mert a pillanat adta hirtelen mozdulat indulatos divatossága lehet időszerű, de tartós semmiféleképpen sem. Sopronbánfalván az építészek helyénvalóan kezelték épületüket és szerepüket is.

Budapest-Békásmegyer, evangélikus egyházközpont (1997-2000)

Pazár Béla, Magyari Éva és Polyák György

Buda felett északon, az aquincumi római romokon túl húzódik Csillaghegy családi házas települése. A gyülekezet alapjait jelentő közösség hosszú ideig a villaházak egyikét használta, melyet kinőve missziós területet választott magának: az ősi Megyer település Ófalujának határában, az 1970-es években több ütemben felhúzott grandiózus lakótelep tőszomszédságában választottak telket. Az ék alakú telektest határzónán áll. Keleti szomszédjai párhuzamos sávokban, törtvonalú helyszínrajzi elrendezésben futó tömbházak, nyugati szomszédjai a megmaradt falu családi házainak raszteres tengere. A térbeli szituáció rendezésére szögben megtört vonalú épülettestek hosszanti tömegei válaszolnak. A kapcsolat sem nem hívogató, sem nem elutasító. Az épületegyüttes (templom, gyülekezeti terek, lelkészlakás, majd a néhány évvel később megépült idősek otthona) képletszerű rendje a beépítéstől a részletképzésig következetesen végigvitt – a tervezők szándékában a „jelentéstől megtisztított” komponálás a közvetlenebb viszonyulás lehetőségét adja.