Monte Tamaro, Santa Maria degli Angeli (1996)

Mario Botta

Alpe Foppa Ticino déli tartományában helyezkedik el, Luganotól 13 kilométerre. Az olasz-svájci völgyek fölé emelkedő Monte Tamaro 1500 méter magas. E kora-májusig havas hegysüvegnek egy kiugró szirtjére épült fel a Boldogságos Szűznek szentelt zarándokkápolna. Az épület a vékony hegygerincen kör alakú erődként tűnik fel, amelyet egy keskeny kőhíd köt össze a hegycsúcs alatt pihenőként szolgáló tenyérnyi fennsíkkal. Az erőd a gerinc meghosszabbítása és lezárása: egyszerre kilátó a távoli hegyekre és rendületlen erősség az alatta elterülő mélység fölött. A lőrésablakokkal völgyre tekintő rondellára átmérőjénél háromszor hosszabb körablakos, kettős híd vezet. E híd a felszínen megszakítatlan, egyenes utat kínál a bástyaoromig, míg belsejében szűk folyosó és lépcső vezet lefelé, a süllyesztett kápolna bejáratáig. A két útirány a bástya körül szimmetrikusan vezetett széles, csavart vonalú lépcsőpárral és egy középső haránthíddal kapcsolódik össze a kapu előtt. A híd tengelyét a belső út körszegmens ívű dongaboltozata jelöli ki, amely a rondella testében: a kápolnában és a harangút folyosóján is végighúzódik. E boltozat belső felületét Enzo Cucchi ‘kiterített ciprus’ freskója díszíti, amely a szilárd falú ‘dromosz’ sérülékeny lelke.

Wenzenbach, Pfarrkirche St. Peter (2001-2003)

Peter Brückner és Christian Brückner

A 10. század elején épült Schönberg vár alatt elterülő Wenzenbach történeti központjában álló, ezeréves múltra visszatekintő St. Peter templom nagyléptékű átépítésen esett át. Egy időben a dél-tiroli Leifers zarándoktemplomának bővítésével, ez esetben is a történeti templom északi oldalához épült az új liturgikus tér. A beavatkozás mértéke itt határozottabb. Az egyhajós hosszház déli kapuval szemközti szakaszának középső részét elbontották az új haránthajó kedvéért. A bővítmény léptéke megváltoztatta a templom korábbi használati rendjét. A hagyományos, keleti miseirányt csak kivételes alkalmakkor veszik fel. A korábbi szentély és a hosszhajó felső szakasza együtt ma oldalkápolnának tűnik az együttes egészéhez viszonyítva.

Lisszabon, Convento e Centro Cultural Dominicano (1989-1995)

Paulo Providência és José Fernando Gonçalves

Lisszabon külső autópálya-körgyűrűjének nyugati zónájában hatalmas területekre kiterjedő társasház-építkezések formálják át a táj jellegét. Az intenzív középmagas szalagházas és magas toronyházas beépítés jelentős mértékű lakossági átstrukturálódást eredményez. A kevés intézményi zóna a forgalmasabb utak mellé szerveződik, mintegy a dinamikus életvitelnek jobban megfelelő pozícióba. A dominikánus központ több ütemben torténő építésének elemei a szellemi központ megteremtését alapozták meg először a szállás és oktatási termek kialakításával, majd újabban a templom létrejötte megadja a lelki épülés terét is. Paulo Providência és José Gonçalves közös munkájában egy szikár, ugyanakkor részleteiben nagyon közvetlen szakrális tér alakult ki. A korábbi épületrészek és a templom rendezett átrium-udvart fog közre, melyre a templomtérből kilátni.

Leifers, Pfarrkirche Ss. Antonius und Nikolaus (2003)

Thomas Höller és Georg Klotzner

Az olaszországi Dél-Tirol németajkú városa, Leifers pihenőhely a hét kilométerre, keletre fekvő Pietralba zarándokhelyek felé vezető úton. Részint a modern katolicizmusnak, részint a jelenkorig fennmaradt zarándokszellemnek köszönhetően a románkorra visszatekintő, 16. majd 19. században átépített leifersi plébániatemplomot bővíteni kellett, hogy a megnövekedett számú érdeklődők befogadására alkalmassá váljon. A történeti, Szentföld felé tájolt templom maga is szent jelenéshez kötődő Mária-tiszteletnek ad otthont, akinek a közeli Weißensteinből származó alabástromszobrát őrzi. Az ezredfordulóra kisvárossá fejlődő település eredeti tervei a templom újabb átépítéséről szóltak, később az elképzeléseket módosították. A megoldás egy kortárs allegóriában látott napvilágot.

Fribourg, Chapelle de la Fraternite des Carmes (2001)

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Fribourgba 1975-ben, a svájci rekatolizáció modern korszakában érkeztek az első belga karmelita atyák, akiknek maréknyi gyülekezete 1991-ben csatlakozott a francia Avignon-Aquitánia egyházmegyéhez. Az ezredforduló várakozással teli időszakot jelentett számukra, amikor önálló templomot építhettek. Fribourg északi külnegyedében, a várost átszelő észak-déli vasút töltése mellett elfoglalt, fallal kerített konvent a templom megépítésével zárult monostorrá. A város más végeiben található, 13. századi ferences, ciszterci és kapucinus monostorok mellett a karmelita lett a legifjabb.

Völkermarkt, Autobahnkirche Dolina – Maria im Walde (1998-2000)

Ferdinand Certov és Robert Morianz

Klagenfurt mellet az autópályáról letérve egy kellemes park végében egy régi kápolna bővítésével jött létre a modern szakrális tér. A gótikus épület oltártérként funkcionál, eléje az ősi ház formájával alkotta meg az építészpáros a hívők terét. Az oromzat posztmodern szándékú paravánfal lett, egy karakteres metszék; s ugyanilyen erős cezúra a nyeregtetős tömeget fedő vízszintes födémlemez is. A belsőben a fények falhasábokként jelennek meg, a föld-vörös faltest hiányaiként. A megvilágítások játéka könnyed szövetté perforálja a nehézkes falrendszert.

Marco de Canaveses, Igreja de Santa Maria (1990-2007)

Álvaro Siza

A történeti időkben a városok helyzete meghatározta településjellegük kialakulását. A földrajzi viszonyok és hatalmi eszközök egyes régiókat kiemeltek, másokat alárendeltek ebben a megközelítésben. Az egy napnyi járótávolságban található jelentősebb földrajzi keresztutak kereskedelmi központokká nőtték ki magukat, mely lassan további kiemelkedésüket jelentette a környezet más falvai közül. A Porto és Amarante között található észak-portugáliai Marco de Canaveses városka magasba szökő domboldalán felkapaszkodva hagyjuk el a völgyben kanyargó folyamot, hogy egy lankásabb hegy-gerincen tovább haladva elérjük a legismertebb portugál építész, Álvaro Siza által tervezett egyházközpontot.

Párizs-La Défense, Notre-Dame-de-la-Pentecôte (2001)

Franck Hammouténe

A templom a párizsi La Défense tengelyének Grand Arche-hoz közeli felső harmadában, annak északi oldalán helyezkedik el. Az épület a francia fővárosban is jelentkező, modernista gyökerű toronyház-építészettől meghatározott szervetlen környezetben kapott helyet. A közúti forgalmat maga alá terelő várostengely peremén a templom a profán élettér szekuláris pontja. A szakrális tér visszavonul legősibb, sókristály-formájába, de igyekszik jeleket írni maga köré. Egy szerkezeti lábakra állított, belül három szintet magában foglaló acélvázas üvegkubust látunk, amelynek nyugati, karcsú pengefalán a kereszt szimbóluma tűnik fel. Az egyszerű, sötétített vagy opálüveges, a napos oldalon vékony márványlapokkal borított kockatest feltárulása drámaian komponált és komplex térbelsőt rejt.

Freiburg-Rieselfeld, Maria-Magdalena Kirche (2004)

Johannes Kister, Reinhard Scheithauer és Susanne Gross

A templom Freiburg nyugati külvárosában, Rieselfelden helyezkedik el. Az épület a fejlesztés alatt álló lakóövezet látható központját képezi. A koncepció lényege az volt, hogy a vegyes felekezetű helyi lakosság egy közös templomba járhasson. A templom helyet biztosít a katolikus misék és az evangélikus istentiszteletek számára egyaránt, és egyben lehetőséget ad egy közös ökumenikus tér létrehozására. Mária Magdolna, a templom patrónája szimbolikus alakja a freiburgiak e törekvésének. Az épülettömeg egy betonból öntött fél-kockára emlékeztet, amelynek nyers, drámaian töredezett, üres ablakokat közrefogó falai egy újraértelmezett történeti struktúrát rejtenek. A zárt tömeg csupán a bejáratnál nyílik meg jelentősen. A természet sziklaképződményeit idéző ‘portikusz’ a templom főhajójába egy kisebb, nyitott trapézudvaron át vezet, amelynek burkolata a chartresi Notre Dame labirintusát mintázza.

Helsinki, Laajasalon kirkko (2003)

Kari Järvinen és Merja Nieminen

A templom Helsinki keleti félszigetén, Laajasalo városrészben található. Az épület két, önmagában működőképes egységre tagolható. Az autópályák által szegélyezett teleksarok felől az templomtest nagyobb tömegével zár, míg a hátrébb fekvő, alacsonyabb tömegű közösségi ház és vendégszállás szórt együttese védettebb helyzetbe kerül. A templom egyszerre visel magán hagyományos finn építészeti jegyeket és válaszol közvetlen környezetének vonalas, mérnöki kvadratúrájára. Formájában új, szerkezetében és anyagaiban hagyományos eljárásokat követ. Ez utóbbi teszi egyedülállóvá. A templom teljes teherhordó szerkezete, belső burkolata, bútorzata egyaránt fa, ami tűzvédelmi okok miatt nagyméretű középület esetében még Finnországban is kivételes. A teherhordó szerkezet fenyő-, a burkolat nyír-, a bútorzat szil- és hársfából készült. A rétegelt-ragasztott tartók mennyezeti rácsgerendázata alatti csarnokteret nyár és szürke éger végmetszékeivel bélelt, egyenes záródású, nyugati apszis zárja le. Egyedül a külső burkolat különbözik, ahol mintegy ‘védőpáncél’ gyanánt zsaluszerűen tagolt patinás rézlemezt használtak.