“A mindenség modellje”

Wesselényi-Garay Andor

kruppa_ujpalota
A kortárs magyar építészet ügye alapvetően változott meg az elmúlt tíz évben. Újságcikkek, napilapok kritikái, a szaksajtó korábban nem látott tobzódása jellemezte ezt az időszakot. Szinte befoghatatlan mennyiségben jelentek meg a kortárs építészetet különböző metszetek szerint tárgyaló monográfiák, albumok, szinte követhetetlen sűrűséggel nyíltak kiállítások Magyarország nagyvárosaiban. Az oktatás is szerencsésen követte e változásokat: a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki kara mellett győri, pécsi, soproni és debreceni építészképzések alakultak. Ez az örvendetes virágzás ezzel együtt is felhalmozott egy óriási adósságot, ami a kortárs magyar templomépítészet bemutatása mentén rejlik. Ezt az adósságot enyhíti „A mindenség modellje – Kortárs magyar templomépítészet” című kiállítás, mely a debreceni MODEM földszinti termében rendeztek meg.

Templomok
Még a pezsgő építészeti közélet színfala előtt – úgy a méretét, mint a témáját tekintve is – rendkívüli ez a kiállítás. Az utolsó – máig egyetlen – hasonló méretű vernisszázsra 2003-ban, az I. Építészet Hónapja Fesztivál keretei közepette került sor. Templomokkal foglalkozó átfogó kiállítással pedig egész mostanáig adós volt kulturális életünk. Ezzel együtt a közelmúlt hazai templomépítészetét furcsa kettősség jellemzi. Noha a II. világháború utáni időszak távolról sem kedvezett ennek a műfajnak, mi több, az ötvenes éveket tudatos templomrombolás tapasztalható[1], mégis1945 és 1983 között mintegy kétszázötven templom épült[2]. A nyolcvanas évek második felével – szeizmográfként elővetítve a leendő változásokat – a templomépítés is új lendületet vett, és napjainkig mintegy újabb kétszáz templom épült fel.[3] Az imént említett kettős ellentmondás egyfelől abban áll, hogy a várakozásokkal ellentétben viszonylag sok templom datálható 1986 elé, másfelől a rendszerváltás utáni új templomépítési hullám bemutatása, mely elválaszthatatlan a történelmi egyházak szükségszerű restaurációjától, nos, e templomépítési tevékenység reprezentációja elmaradt. Ebben a kulturális résben helyezkedik el ez a debreceni kiállítás, melyhez a kortárs hazai templomépítészet ötvenegy darabját választottuk ki.

A kiállítás
Az építészeti kiállítások megkerülhetetlen sajátszerűsége – ami egyben oly gyakran emészthetetlenül nehézzé, befogadhatatlanul unalmassá is teszi ezeket az eseményeket – az a sajnálatos tény, hogy egy szoborral, vagy táblaképpel ellentétben nem a MŰ, hanem annak eltérő típusú hordozói, különböző közvetítői jelennek meg. Az építészet legfőbb hordozója a szakmai közönség számára a rajz, a szélesebb publikum számára pedig a technikai kép, ám ezek standard ikonográfiája – különösen nagyobb mennyiségben – egy kiállítás keretei között már elvárhatatlan értelmezési erőfeszítést igényel a látogatóktól. Különös hangsúly helyeztünk tehát az építészet térbeliségét a kiállítás tematikája szerint megidéző installációra, illetve az egyéb hordozókra. Kilenc órányi interjú, kifejezetten a kiállítás alkalmából forgatott filmek egészítik ki a leírásokat, egy felnőtt játszótérben pedig a TELJES anyag interaktív digitális archívumként kezelhető. A MODEMbe épített installáció elsődleges célja azonban mégis a hely adottságainak kezelése volt. Üres állapotában a földszinti, közel hatszáz négyzetméteres – az ürességével együtt is bizonytalan határú térbe nyolc pillér ékelődik be. Majdhogynem tematikától függetlenül az installáció elsődleges célja e pillérek semlegesítése volt. Ehhez jellemzően két stratégia, a kompozícióba illesztés, illetve a homogenizálás állhat rendelkezésre.

Az utóbbi, vagyis a téregységesítés eszközével élt a templomos kiállítás közvetlen időbeli előzményének közvetlen előzménynek tekinthető Keserü Ilona tárlat műerdeje, ahol a képeket tartó installáció véletlenszerűen megjelenő paravánsorozata úgy foglalta magába a pilléreket, hogy azok térosztó szerepe megszűnt. Pontosan ezen okok folytán volt „kénytelen” a templomkiállítás a másik stratégiához, vagyis a pillérek kompozícióba illesztéséhez nyúlni. Ennek következtében jött létre az a térsor, mely egy központi teret, az abból nyíló melléktereket, valamint a be-, és kivezető térszakaszokat foglalta magába. Ez a kompozíció persze a legmesszemenőbbekig kihasználta az eltérő térsűrűségű szakaszok dinamikai és narratív potenciálját úgy, hogy szándéka szerint a legkevésbé sem kívánt túlzott idézetszerűségbe bonyolódni. Magyarán: nem volt cél az, hogy a templombelsőkre jellemző hajós-kápolnás szerkezetet idézzük meg. Ez a konstrukció pusztán következményként jelentkezett.

A központi főtér, és az innen nyíló mellékterek, a bevezető-, illetve kivezető szakaszok azonban már arra is alkalmassá váltak, hogy a bemutatandó anyag időbeni rétegzettségét is illusztrálják. Így kerültek a bevezető kamrapárosba az úgynevezett prekortárs templomok, illetve így vált alkalmassá a kivezető kamrasor arra, hogy a kortárson túl lévő jelenségek kapcsán fogalmazzon meg sejtéseket. Egy ilyen sejtés Kapitány András „Alaprajz nélküli építészet”-ének posztkortárs víziója, amely szükséges digitális utópiáját jelenteti annak a végletesen analóg műfajnak, ami a kortárs magyar templomépítészet.

Elrendezés
A középtér idézetszerű zászlóin az egyes részletek kevéssé házként, mint inkább grafikaként szerepelnek. Ezeket az idézeteket egészítik ki a központi tér rövid falain futó animált képsorok; a bejárati falon a kezdetként megjelölt halásztelki és edelényi templomot állítják szembe a kiállításon előforduló, a szemközti falon futó összes, a kiállításon megjelenő templommal. A bejárattal szemben elhelyezkedő, tengelyes pozíciójú faltest a geometriai elhelyezkedése okán is kiemelt hely. Eme kiemeltséget kívánja eloldani az a szándék, mely a katalógusban megjelenő összes templomot, ha vetítettképes formában is, de szerepelteti a kiállításon.

Azzal, hogy összesen 12+4 melléktér jött létre, arra is lehetőség nyílt, hogy az ott bemutatott templomokat alkalmanként és mellékterenként eltérő szempontok szerint rendezzük. E szempontok között éppúgy szerepelt a mester-tanítvány kapcsolatok megjelenítése (Török Ferenc – Balázs Mihály – Fejérdy Péter) mint ahogy stiláris azonosságok folytán is kerültek egymás mellé templomok (Ferencz István, Benczúr László, Kocsis József). Lehetőség nyílt a nagyobb templomépítői életutak bemutatására Nagy Tamás, Lengyel István és Makovecz Imre munkásságának monografikus megidézésével.

Funkcionális szempontból kerültek egymás mellé Vadász György, Sajtos Gábor és Kálmán Ernő kápolnái, melyek a posztorganikus építészeten belüli formagazdagságra hívják fel a figyelmet.

A kortárs templomaink önreferencialitása óhatatlanul háttérbe szorította azokat a modernizmusból ismert formai kísérleteket, melyek olyannyira jellemzőek voltak a közvetlenül megelőző időszak építészetére. Különösen ennek ismeretében érdekesek azok, a fősodorból némiképp kilógó épületek, mely Golda János és Madzin Attila szegedi piarista kápolnája, Gereben Gábor és Gereben Péter szászbereki temploma.

A modernitás, a korszerűség szempontjából többértelmű alkotás Basa Péter budakeszi temploma, melynek tervezésekor a gyülekezet egyértelművé tette a némiképp historikus templomtoronyra vonatkozó igényét. A faszerkezetű főhajó, az út felé íves fallal jelentkező templomtér azonban részleteiben is a saját korának csatlakozási felületeit keresi, csakúgy, mint szűkösebb lehetőségeivel Guzmics György galgagutai alkotása. Ez az épület a Marosi Ernő által meghatározott, önálló esztétikai kategóriává tömörödött falusi templomtípus képviselője[4]. A posztorganikus építészet jellegzetes példáit mutatják Nagy Tamás, Erhardt Gábor, Halmos György és Rácz Zoltán templomai.

A hasonló helyzetekre adott eltérő válaszokat lehet tanulmányozni Finta József, Makovecz Imre, Kruppa Gábor és Pazár Béla templomai kapcsán. Míg Kruppa Gábor és Pazár Béla a lakótelepek közelségére ad eltérő választ, addig kifejezetten érdekes, ahogy Makovecz Imre és Finta József százhalombattai templomai – e két tökéletesen eltérő építészeti világ – szinte egy időben, kőhajításnyira épültek fel egymástól.

Tézis
Ez a kiállítás rendkívül határozottan foglal állást a kezdetek tekintetében. Tézise szerint ugyanis megjelölhető az a határ, ahol „elkezdődik” a kortárs magyar templomépítészet. Ez a pont Török Ferenc edelényi görög katolikus temploma, illetve Csete György halásztelki temploma. Ehelyütt nincs mód a bővebb kifejtésére, de különösen az egész anyag szinkron szemléletével derül ki az, hogy Edelényt egy világ választja el a vele egy időben épült borbányai templomtól, vagy Szabó István egyik utolsó alkotásától, a tatabányai templomtól.

Ahogy a kortárs templomépítészet „elkezdődött”, ugyanúgy a jelenleg is görgetett formasorozatoknak – tervek, pályázatok képében – már feltűnik egy lehetséges alternatívája. Arról a kérdésről, hogy ez az alternatíva a kortárs értelmezésének új paradigmájává tömörödik-e, ez a kiállítás csak sejtéseket tud megfogalmazni. Szimpatikus, mi több szerethető keretes szerkezetként jelentkezik id. Kálmán Ernő Bolyai utcai temploma, mely 1975-ben épült fel. 2008-as bővítése és felújítása – természetesen csak sejtésként – a nyolcvanas évek végén véget ért formálási tradíció, a plasztikus modernizmus újjáéledését prognosztizálhatja. E keretes szerkezetet a kiállítás a rendelkezésére álló eszközökkel, némi didaxissal is erősíti. A kortársnak tekintett templomok a főtérben helyezkednek el, míg a prekortársra – Szabó István, Csaba László életművére – utal a kivezető folyosón megidézett id. Kálmán Ernő templom. A templomokat bemutató nagy térszakaszok ebben az értelmezésben tehát időrétegek. A kortárs előttiséget immáron történeti mélységben érzékelteti az életnagyságú, pixelezett grafika, mely a kiállítás tematikáján túlmutatva, a jáki templom felvillantásával már egy jóval mélyebb történeti tér létére is utal.

És végül
Ma Magyarországon az általános építészeti kultúra sivárságának legfőbb origójaként az oktatás neveztetett meg. Az irodalom-centrikus nemzeti kultúra a nyelvben határozta meg önazonosságának legfőbb médiumát, ami sokadlagos helyre száműzte úgy az építészet, mint a vizuális kultúra oktatását. A szokásos filippikákon túl nehéz az ilyesfajta aránytalanságokkal mit kezdeni. Talán épp ezért: még fogalmunk sem volt, milyen templomok, milyen rendszerzésben fognak ezen a kiállításon megjelenni, de abban már bizonyosak voltunk, hogy feltétlenül szükséges egy olyan gyermekjátszótér installálása, amely rajz- és múzeumpedagógia órákat befogadva a maga szerény eszközeivel de közelebb hozhatja a gyerekeket a templomok és általában az építészet ügyéhez. (WGA)


[1] A II. világháborúban súlyosan megsérült Budavári Kapisztrán téri Helyőrségi templom felújítási terveit 1946-ban készítette el Lux Kálmán, azonban az 1948-as politikai változások okán a munkák csak a toronyra terjedtek ki. Az épülettest többi, súlyosan rongált részét 1952-ben Rákosi Mátyás döntése alapján elbontották. Az 1931-ben, Kotsis Iván által tervezett Maria Regnum templomot Budapesten, a Városliget szélén építették fel. A torony hiányában némiképp torzóként maradt épületet 1951-ben robbantották fel azért, hogy megépíthessék a Felvonulási teret.

[2] Rév, Ilona: Templomépítészetünk ma. Corvina, 1987. 7. „A felszabadulás idejétől 1983 tavaszáig hazánkban mintegy 250 templom épült, felekezeti megoszlás szerint: 165 római katolikus, 18 református, 15 evangélikus, 29 baptista, 25 egyéb felekezethez tartozó. (Ebben a számban nincsenek benne az önálló templomépületnek nem tekinthető imaházak.)”

[3] Ez pusztán közelítő szám: 1990 és 2000 között 31 evangélikus templom épült, erről lásd: Krähling János, Vukoszávlyev Zorán (szerk.): Új evangélikus templomok. Luther kiadó, 2008. 1990 és 1999 között 48 református templomot szenteltek fel, erről lásd: Lőrincz, Zoltán: „Ne hagyjátok a templomot…” – Új református templomok 1990-1999. Kálvin Kiadó, Budapest, 2000. A katolikus templomok hasonló részletezettségű inventáriuma eddig nem készült el.

[4] Marosi, Ernő: Magyar falusi templomok. Építészeti hagyományok. Corvina, 1975.

0 Responses to ““A mindenség modellje””



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: