Concepción, Capilla l’Animita (1997-2002)

Eduardo Castillo Ramírez

A l’Animita kápolna a Concepciónból Bulnes felé vezető út 44. kilométerkövénél, Floridában épült fel, csupán két kilométerre Castillo saját házától, a Casa Gallinerótól (2000-2). Az útszéli emlékhely a Santa Rita de Casia közösség megbízásából, a közlekedési balesetek áldozatainak épült. Miként hazánkban és a közép-európai térségben Nepomuki Szent János őrködik a folyók, Szent Jakab pedig a spanyol és portugál zarándokutak felett, itt Szent Rita közbenjárását kérték a közutak védelmére. A mapucs indiánok hitvilágával áthatott helyi szokások azonban megelőzték a kápolna építését, hiszen Közép-Chilében több helyen sátorformájú, agyagból készült halotti szentélyeket látni az utak mentén. A hiedelmet, hogy ezek a visszatérő lelkek ‘házai’, sosem sikerült egészében kitörölni a helyiek kollektív emlékezetéből. A kápolna liturgikus rendeltetése mellett rejtett formakísérlet ezek keresztény értelmezésére.

A monolitikus jellegű chilei vernakuláris építészet ihletése nem egyedül Castillo építészetében jelentkezik. Cazú Zegers García kawellucói faháza, a Casa Granero (2004), Smiljan Radic Clarke Rézháza Talcában (2005) és főként az F3 Arquitectos lago rupancói fakápolnája (2006) egytől egyig a ház hagyományos archetípusát és építéstechnológiáját alapul véve indul egy új, konstruktív, mindazonáltal az ősképre hasonlító profán vagy transzcendens forma keresésére. A tágas tér és a szabad természet ösztönözte szerény, mégis nagyvonalú építészet strukturális alapja a zsaluelemekkel burkolt könnyű, lábakra állított vázszerkezet, amelynek további, Castillótól származó példái az ugyancsak a l’Animita közelében épített ‘Galeria pequeña’ (2001) és a ‘Szénásház’ (2003), amelyek a tradicionális vidéki családi és gazdasági építményektől csupán dinamikus tömegükkel és a külön komponált nyílásarányokkal különböznek. Castillót több helyi, hagyományőrző épülete Florida, Concepción és környékének regionális építészévé tette. A monolitikus agyagszentélyek és vályogházak, a fadeszkázatos gazdasági épületek egyaránt hozzá tartoznak a genius locihoz, amely a kápolna konceptuális forrásává vált.

Az útszéli, ma elhanyagolt állapotban lévő területen álló kápolna felújításra szorul. Köszönhetően az építész szándékának, az egymásra fedő kezeletlen fa zsaludeszkák megszürkültek, elváltak egymástól és a háromszögletű apszis hajóhoz kapcsolódó, déli sarkánál repedés keletkezett. Az időtől kikezdett külső héj a kápolnát a föld színéhez, a megszáradt fák kérgéhez, a helyiek cserzett bőréhez teszi hasonlatossá. Pedig anyaga nemes cédrus, amely odabent még az eredeti aranyfényét őrzi. A lábakra állított, alaprajzában és metszetében egyaránt egy téglalap és egy triangulum kettőséből szerkesztett faháznak páros héja van, amelyek többé-kevésbé követik egymás rajzolatát. Köztük vastag, hőszigetelő anyaggal kitöltött hézag adódik, amely az apszissal szemközti függőleges ablaksávval megnyitott falon kisebb sekrestyévé bővül. Itt, ahol a külső és belső héj látványosan különválik, a tengelyben nyíló ablakon betörő fény a belső formát is megbontja, mintha a fal nem tudna ellenállni nyomásának.

A liturgikus térnek az ablaksávon kívül egyetlen fényforrása a tolókapuval zárható, üveg forgóajtó, amely az előtte lévő lelépő terasszal egy erdei nyaralóra emlékeztet. A forma kristályos egységét a burkolati kiosztás fegyelmezett, konzekvens rendje is hangsúlyozza: belül 1×6” méretű illesztett deszkák, a külső falon 1×8”, míg a tetőn – ahol a legnagyobb ráfedéssel kell számolni – 1×10” méretű zsaluk borítják a kápolna vázát. A kellő ráfedéseket kivonva a vonaltextúra alapmodulja kívül-belül a 6” marad. A számos modellváltozat közül végül is a legzártabbat választották. Egy variáns a háromszögletű apszison pontablakot adott volna, de Castillo úgy döntött, hogy az épület végéből így is épp elég világosság szűrődik a titkosabb, félhomályban maradó szentélybe. A hajóban egyszerű padok, oltár és bal oldalt kereszt van. A szemközti ablakon kitekintve egy kívül felállított keresztre nézünk. Az apsziscsúcstól a szabadtérig élénkülő fény intenzitását az egyenletes kiosztott deszkázat felülete ritmizálja. Kint és bent egyezik, mégis különbözik: bent állandóság, kint a változékony idő és az öregedő anyag rejtőzködő, végül elenyésző rétegei. (KV)

Szakirodalom és interneten elérhető további dokumentumok:

Eduardo Castillo Ramirez: Capilla l’Animita, Florida, Concepción, VIII Región del Bio Bio (Csíle), 1997-2002.

Casabella , vol. 64, no. 680, 2000 July/Aug., p. 4-55, 92-96. p. 34-37

CA, no. 97, 1999 Apr./June, p. 25-77. p. 72-73

Moniteur architecture AMC, no. 170, 2007 May, p. 110-128. p. 122-123

Edouardo Castillo blogja

A jelenlegi állapot

Eduardo Castillo a Japan Architect-ben

Molly Rae Thorkelson blogja a chile-i építészetről

0 Responses to “Concepción, Capilla l’Animita (1997-2002)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: