Debrecen-Tégláskert, Református Missziói Egyházközség temploma (2005)

Csete György

A kertvárosi családi házak egyenletes szövetéből messziről kitűnnek az új templom tornyai. A látvány közelről is impozáns, az épület előtt park, a bejárathoz széles lépcső, huszonkét lépcsőfok vezet fel. A templom szentély, ősi jelentése szerint magasan fekvő hely. A dombon hatalmas tető ül, szoknyája a földet éri, formája az erdélyi fatemplomokat idézi. Toronytemplom – mondja róla az építész, Csete György. A csillogó fém csúcsokban, a színes pikkelyfedésben, az egész jelenségben van valami meseszerű: az égből pottyant, vagy a szél hozta ide?

A tető sátorként borul a centrális templomtérre. A református szellem számára a templom belső tere a legfontosabb, amely megkívánja a közel négyzetes, ha nem is szigorúan központos elrendezést. A templom gyülekezeti tér, az igehirdetés háza, ahol a közösség, miközben hallgatja az igét, egymást látja. A puritán elveknek megfelelően a templom berendezése és belső kialakítása is egyszerű és fegyelmezett, a két félkörben elhelyezett székek, a bejárattal szemközti szószék és a középpontban álló úrasztal szigorú rendjét csak a teret egyszerre falként és tetőként lefedő fehér kupola oldja. A középső tornyon beeső fény a hatalmas fém csilláron áthatolva bevilágítja a teret, majd a kör alakú üveglappal fedett, fémlábú úrasztalára esik. A fény az építészet részévé válik. A nyolcszög alapú gúla alkotta tér sík falfelületeit a gipszkarton burkolat rácsos lécezése osztja, míg a csomópontokba helyezett fém csillagok nemcsak az égbolt fényeit idézik, de a tér hangsúlyos függőleges tengelyének fém-üveg-fény, anyagtalan, kozmikus világával is összhangban vannak.

A szakrális térben mindig kiemelt szerepe volt a szimbólumoknak, a hívek számára olvasható jeleknek, az üzenetnek, amely összeköt a múlttal és egymással. A tégláskerti templom üzenete többrétegű. A református ikonográfia eleme a templomtorony nyolcágú csillaga, a betlehemi csillag, de a nyolcszög alaprajz – a keresztelőkápolnák formája – is értelmezhető akár református, akár tágabban vett keresztény szimbólumként, miközben a nyolcas szám önmagában is szimbolikus, utalás az új kezdetre, az örök megújulásra. Az égboltot idéző kupola, vagy a központi torony melletti négy kisebb torony, amely a négy evangélistát jelképezi, ugyancsak középkori keresztény hagyományokra vezethető vissza. A fiatornyos lefedésű templom, vagy harangtorony nálunk sajátos jelentéssel is bír, hiszen az erdélyi református templomokra utal, amelyek nemcsak a református, de a magyar nemzeti hagyomány őrzését is jelentették.

A tornyok fémszerkezetű, szaggatottan üvegezett csúcsai viszont már a helyi múltat idézik, a debreceni ispotályi református templomnak az 1944-es bombázástól hosszában kettészelt, de mégis állva maradt tornyát. A sátorformájú templom további asszociációkat ébreszt, ha abban a honfoglaló magyarok jurtájára ismerünk, s persze megláthatjuk benne a mindenkit óvó hajlékot, a védőn fölénk boruló eget, a kozmikus kupolát is.

Ez utóbbit, az épület kozmikus kötődését erősíti a függőleges tengely kiemelt szerepe a térben. Az eget és a földet összekötő fény a legmagasabb ponton jut be a templomtérbe, ahonnan az útja egyenesen és határozottan vezet az úrasztal üveglapján, majd a födémbe helyezett járható üveglapon át – a parókia könyvtárába. Az alföldi mesterséges dombra emelt templom alatt, a földsánc mögött ugyanis ott rejtőzik a lelkészlakás és a gyülekezet termei. A templomtérben hatásos nyolcszög alaprajz egy szinttel lejjebb már számos kényszermegoldást szül. A lakó és a közösségi funkciók keverednek, a gerincvonalakon sátorként szinte a földig lehúzott tető szükségtelenül sötétíti a szobákat, a földsánc beszűkíti a lakás nappalija előtti teret. A lelkészlak bejárata az utcától a legtávolabbi pontra került, miközben az, aki az emeletnyi magasságba helyezett templom megközelítéséhez a lépcső helyett inkább a földsáncon vezető rámpát választja, a parókia kertjéből, a templom háta felől indul. Az egyetlen, központi eszmének olykor a részletek kidolgozása is áldozatul esik, bár a rámpa vaskos fémkorlátja, ami a templomtérben is megjelenik, vagy a közelről inkább esetlen, mint meseszerű bitumenes lemezfedés talán fel sem tűnik a híveknek.


A tégláskerti református templom formája és elrendezése az eszményi templom ideálját tükrözi, s mint ilyen, az építész, Csete György munkásságában egy hosszú folyamat újabb állomása. A kupolával fedett centrális tér, amely kezdetben csak a hajlék biztonságát idézte, profán és szakrális épületek során, templomokon és emlékműveken továbbérlelve, fokozatosan vált egyre több szimbólum hordozójává, telítetté és általános érvényűvé. A gondolat, a jel, a jelszerűség vált meghatározóvá, ami egy templom esetében helyénvaló is. A tégláskerti templom szimbólumai, jelei olvashatóak a hívek számára, akik – Vas Sándor lelkész szerint – szeretik is az épületet. A református templom gyülekezeti tér, az igehirdetés háza, ahol a közösség, miközben hallgatja az igét, egymást látja – és közben szeretetből és toleranciából megteremti magának a kozmikus kupolát. (Simon Mariann)

Simon Mariann írása megjelent nyomtatott formában a régi-új Magyar Építőművészet 2005/6. számában.

0 Responses to “Debrecen-Tégláskert, Református Missziói Egyházközség temploma (2005)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: