Berlin-Mitte, Kirche St. Thomas von Aquin (1997-1999)

Thomas Höger és Sarah Hare

A Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Johann Gottlieb Fichte és Bertolt Brecht nyughelyéül szolgáló dorotheenstadti temetőkert tőszomszédságában álló berlini katolikus egyetem és püspöki központ irodaszárnyai közé 1994-ben Szent Tamásnak, a skolasztikus szentnek ajánlott templom tervezésére adtak megbízást. A zömében protestáns porosz főváros museumsinseli császárdómjának a puritanizmus jegyében született modern katolikus ellenképe ismerhető fel az új templomban. A mérete alapján kápolnának is nevezhető épület geometriai következetessége részben a skolasztikából, részben az ókeresztény tradícióból táplálkozik. A tiszta végeredmény képletszerű: redukált pillér-gerendás váztektonika által meghatározott csarnok, amelynek közepén 1:2 alaprajzi arányú, négy oldalán körülhatárolt liturgikus tér foglal helyet.

A beton-gránit dualizmusa, vagyis a struktúra és matéria (mint tárgy vagy mint anyag) világos szétválasztása mellett a dolgok e realitását feloldó fény jelenik meg a transzparencia elemeként. A keskeny-hosszú elemekből épített gránitfal hiányzó réseit üvegtéglák töltik ki. A falazat felső pereméig fokozatosan ritkuló anyag- és dúsuló fényelemek átmenetet képeznek a tömör kövezettől a belső fény forrásáig. E kettős építőelemből rakott falazat az ideák (universalia) és dolgok (res) egymást nem kizáró realitásának tomista képlete.

Amennyiben e liturgikus ‘kristály’ semmi többet nem fejezne ki ezen autonóm és legbensőbb lényegét megragadó tartalomnál, a zárt, alig oldott tér az archaikus, szakrális fénytelenséget valósítaná meg. Ez azonban nem teljesülhetett. A fallapok kárpitszerűvé válnak egy, a tér sarkainál köroszlopokkal alátámasztott betonbaldachin mögül előtörő fényárban.

Az előbbi szubtilis fényeket a tetőablakok erőteljes világossága váltja fel – igaz, e baldachin absztrakt boltozata védelmében. Az érzékenyen összehangolt tér liturgikus tárgyainak és a fal szövetének finomságával ellentétben – ahol az oltár, a kereszt, a gyertyatartók, a fali mécsesek, a Hans van der Laant idéző fabútorok és a fémvázas ambó azonosan moduláltak – a fehér baldachin a nyers struktúra geometrikus, léptékében is eltérő racionalizmusaként jelenik meg. A tér e kettősség félreérthetetlen bélyegét viseli magán.

Az ókeresztény hagyomány liturgikus vonatkozásainak továbbélésére utaló jel a templom 7×14 négyzetes modulhálóval meghatározott alaprajzának három harmonikus részre osztása: oltár, klérus, laikusok. A klérus egymással szembefordított padsorai által képzett kórust a gyülekezettől a kléruskapu és a kvadratúra vázvonala, mint láthatatlan szentélyrekesztő választja el. A baldachin négy oszlopa körül önálló funkciók csoportosulnak: a püspöki trón, a harmónium, a keresztelőkút, s a puszta misztérium. Az észak-déli tengely szervezőereje evidens: a déli hármas bronzkapuzattól az asztallap alatt átmetszett kőoltáron át a négyzetes konzolként artikulált szentségtartó dobozig követhető. A beágyazó csarnok átmeneti tere a külvilág számára hét kapuval, a katolikus fakultás számára öt belső ajtóval tárul fel. E csarnok oly mértékben átjárhatóvá tehető, mint egy antik vásártér. A templom tradicionális szimbólumrendszerét a profánhoz való kapcsolódáskor is megőrzi. (KV)

Referenciák:

Bauwelt, no.6-7 (2000), p.5.

intézmény honlapja

0 Responses to “Berlin-Mitte, Kirche St. Thomas von Aquin (1997-1999)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: