Pamplona, Szent György templom (2005-2008)

Tabuenca és Leache

El proyecto es fruto del primer premio en un concurso público convocado por el Arzobispado de Pamplona en el año 2000, una práctica que, por desgracia, no es muy habitual últimamente en España. La iglesia se levanta en la avenida principal del barrio de San Jorge, siguiendo la secuencia de los edificios que le acompañan, y asumiendo, de esta forma, unas reglas urbanísticas que le ayudan a ocupar su emplazamiento con naturalidad y discreción.

El Plan General de Ordenación Urbana preveía su ubicación en el centro de una plaza, rodeada por bloques de viviendas de gran altura. Esta ubicación generaba dos subplazas a ambos lados del solar. La relación de la iglesia con estas plazas y el mantenimiento de la conexión entre ellas fueron el punto de partida del proyecto.

Un atrio protegido por una marquesina perimetral cumple las funciones de vestíbulo urbano, de punto de encuentro y de lugar de recogimiento previo al ingreso en la iglesia, conectándola a su vez con el centro parroquial. Tras el preceptivo cortavientos, aparece una nave sensiblemente cuadrada, pero orientada longitudinalmente hacia un presbiterio elevado y muy iluminado. La capilla del Santísimo Sacramento queda separada de la nave por una enorme viga-pared. El sagrario, dentro de un nicho de color rojo, destaca sobre el abstracto fondo dorado.

La iglesia sorprende por su gran contundencia, fruto de una geometría abstracta que confiere al conjunto un cierto carácter de fortaleza, pero que también crea un telón de fondo neutro y digno donde celebrar el culto católico. Todo el edificio se reviste con una única piel, realizada con dos hojas autoportantes de hormigón armado, conectadas entre sí y con aislamiento térmico intermedio. La textura del interior es exactamente igual que la del exterior, para emular la unidad de material y de carácter que tenían las antiguas iglesias de piedra. Gracias a la magnífica actitud de la empresa constructora, se utilizó un tipo de hormigón autocompactable muy fluido, casi líquido, que permitió que todos los muros se realizaran con una ejecución casi perfecta, dándole relieve a las sencillas tablas del encofrado. El alabastro —un material traslúcido y de serena belleza, muy utilizado en la región desde antiguo— conforma la gran vidriera orientada a norte. El tercero de los materiales importantes es la fundición metálica, con la que se realizan las cruces, las campanas y sus soportes.

Todo el mobiliario litúrgico se ejecutó con hormigón armado ‘in situ’. Las mismas tablas de madera que habían servido para realizar el encofrado de los muros se reutilizaron en el techo y en los bancos, aplicándole un tratamiento superficial. Sobre el presbiterio, un lucernario transparente enfatiza el lugar del sacrificio, mientras que las luminarias suspendidas reducen levemente la escala del espacio de la nave. Los pavimentos, de un bonito y económico terrazo continuo, completan en conjunto, demostrando que la tradición también puede ser contemporánea. Atrás quedan los experimentos formales del postconcilio o las variantes litúrgicas de dudosa ortodoxia que han promovido algunos movimientos eclesiales, y que convertían al edificio de culto católico en una tipología sin raíces. Los arquitectos buscan sus referencias en los años cincuenta del siglo pasado, una época especialmente interesante para la arquitectura religiosa española que conviene revisitar con asiduidad. Se busca construir una casa para una comunidad de creyentes: pero sobre todo, una casa para que Dios viva en medio de los hombres. (Estebán Fernandez Cobián)

A tanulmány megjelent az Octogon 2010/10. számban a “Szakrális átirat” tematikában “Egy ház – a pamplonai Szent György templom, Spanyolország” címmel. Alább közreadjuk az eredeti spanyol nyelvű szöveg hozzávetőleges magyar fordítását is.

A Tabuenca & Leache Arquitectos épülete a pamplonai érsekség által 2000-ben kiírt nyílt pályázatának (ezen gyakorlat újabban sajnos nem túl gyíkori Spanyolországban) első díját nyerte el. A templom a San Jorge vársorész főutcáján emelkedik, s az urbanisztikai szabályokhoz igazodva illeszkedik a környezetében található épületek sorába, aminek köszönhetően diszkréten és természetességgel foglalja el helyét azok között.

A részletes városfejlesztési terv egy magas lakótömbökkel szegélyezett tér közepén jelölte ki a megépítendő templom helyét. Ebből az elhelyezkedésből adódóan az építési telek két oldalán egy-egy kisebb tér jött létre. A terv kiindulási pontja tehát az volt, hogyan viszonyul a templom ezen terekhez, és hogyan kapcsolja össze azokat. Körbefutó előtetővel védett, nyitott átrium tölti be az előcsarnok szerepét, amely találkozási pontként szolgál a hívők számára, ahol lélekben felkészülhetnek a szakrális térbe való belépésre, és amely egyúttal összekapcsolja a templomot a plébániaközponttal is. A szélfogó mögött egy négyzet alaprajzú, ám hosszanti irányban a magas és jól megvilágított szentély felé irányuló tér tárul fel. Az Oltáriszentség-kápolnát hatalmas falgerenda választja el a főhajótól. A vörös színű falmélyedésben elhelyezett tabernákulum látványosan kitűnik az absztrakt, arany háttérből.

Meglepően hat a templom masszivitása, amely absztrakt geometriájából ered. Ez némi erődítményjelleget kölcsönöz az épületegyüttesnek, de ugyanakkor semleges és méltó hátteret biztosít a katolikus szertartáshoz. Az épület egészét egységes burkolat borítja, melyet két egymással összekapcsolt, önhordó vasbeton lap alkot közbülső hőszigetelő réteggel. Teljesen megegyezik a falak belső textúrája a külsővel – felidézve a régi kőtemplomokat, melyeket az építőanyag és az épület karakterének külső-belső egysége jellemzett. Az építő cég nagyszerű ötletének köszönhetően egy rendkívül lágy, szinte folyékony, öntömörödő betont alkalmaztak, ami lehetővé tette, hogy a falak szinte tökéletes kidolgozást kapjanak, melyek felületi rajzolatát maguk a zsaludeszkák adják. Alabástromból – az ezen a vidéken már a régi idők óta alkalmazott, visszafogott szépségű, áttetsző anyagból – készült az északra néző nagy ablak. A harmadik fontos építőelem az öntöttvas, melyből a keresztek, a harangok, valamint azok tartószerkezetei készültek.

Helyszíni vasbetonból alakították ki a szertartáshoz kapcsolódó összes bútordarabot is. A falak zsaluzásánál alkalmazott fatáblákat felületi kezelés után a tető, valamint a padok elkészítéséhez használták fel. A szentély fölötti tetőablakon át beáradó fény kiemeli az áldozat helyét, a felfüggesztett lámpák pedig némileg csökkentik a templomhajó terének monumentalitását. Szép és gazdaságos terrazzo padlóburkolat teszi teljessé az együttest, bizonyítva, hogy a tradíció is lehet kortárs. A második vatikáni zsinat utáni időszak formai kísérletezései, valamint a keresztény liturgia kétes ortodoxiájú változatai, melyek különböző egyházi mozgalmakat indítottak el, és amelyek a katolikus szertartás épületét egy gyökértelen tipológiává alakították, már a múltéi. A templomépítészet a múlt század ötvenes éveiben keresi referenciáját, a spanyol szakrális építészet szempontjából különösen érdekes időszakban, melyet érdemes újra nagyító alá venni. A cél egy ház építése a hívők közössége számára, de még inkább: egy ház építése, ahol Isten az emberek között élhet. (Estebán Fernandez Cobián)

A tanulmány megjelent az Octogon 2010/10. számban a “Szakrális átirat” tematikában “Egy ház – a pamplonai Szent György templom, Spanyolország” címmel.

0 Responses to “Pamplona, Szent György templom (2005-2008)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: