Milánó, Krisztus feltámadása templom (2004-2010)

Cino Zucchi

La nuova chiesa sostituisce un capannone di putrelle edificato negli anni Sessanta. Nello stesso periodo la periferia di molte grandi città dell’Italia settentrionale era costellata di chiese garage, chiese magazzino o addirittura chiese volanti, cioè allestite in piccoli autoarticolati, come accadeva nella Bologna del cardinal Lercaro. L’intervento di Zucchi è caratterizzato da un’asciuttezza che risponde all’esigenza del sacro con un linguaggio contemporaneo. Il progetto risponde alle necessità della comunità di locale di avere un nuovo edificio di culto più ampio, moderno e connesso all’oratorio, un importante spazio d’incontro del quartiere situato al lato della chiesa.

La chiesa non cade nella trappola di quelle che Ponti chiamava ‘chiese Pinocchio’ in cui l’espressione del trascendente coincide con una forma di verticalità esibita. È un luogo ospitale già dall’esterno: il sagrato è un piazzale aperto sulla via, un luogo silenzioso che si stacca dal tessuto urbano e che introduce la chiesa e il campanile. Si tratta di uno spazio concavo per il quale è prevista una cancellata. Il disegno rettangolare della facciata “a vento” prevede uno strambo verso l’interno in corrispondenza del quale si trovano l’ingresso e una finestra su cui è disegnata la croce.  Il rapporto tra desiderio formale e obiettivo va filtrato dalla tecnica civile. Tra sagrato e aula c’è uno spazio trasversale più basso e vetrato, con vista su un minuscolo giardino, con la doppia funzione di intervallo e contenitore del fonte battesimale la cui posizione quasi esterna all’aula è un tributo alla sua antica posizione. Il semplice rettangolo dell’aula centrale è inflesso da due vele, una soluzione che sopprime lo stacco tra parete e copertura in cui libertà plastica e rigore classico creano un paesaggio della preghiera. In fondo all’aula in alto un grande lucernario fa entrare una notevole quantità di luce da nord e la direziona sul presbiterio. La luce entra anche da alcune finestre sul soffitto. Il progetto insiste sulla centralità dell’altare, sugli arredi e sui poli liturgici, sull’orientamento dell’aula e appunto sulla poetica della luce. L’aula è una stanza senza navate, c’è solo una cappella laterale dedicata al culto mariano. Gli interni traducono una forma di mistica quotidiana senza però rinunciare ai due paradigmi tipologici: quello dell’aula longitudinale con un percorso assiale centrato sul presbiterio e quello a pianta centrale o ovale raccolto intorno all’altare.

I poli liturgici nonché i confessionali e le panche sono ancora temporanei anche se le sedute ereditate dalla vecchia chiesa non stonano con la nuova. L’altare è ancora provvisorio mentre il progetto delle sedute per i presbiteri e i confessionali sono in corso di realizzazione. Infine intorno all’aula uno spazio più basso coperto da un tetto a falda ospita alcuni ambienti dedicati al servizio e alla vita sociale della parrocchia come uffici, sala riunioni, sacrestia e in rapporto con l’esterno l’ingresso alla sala interrata in corrispondenza dell’aula liturgica. Chiesa e quartiere in un solo edificio. (Marco Sammicheli)

A tanulmány megjelent az Octogon 2010/10. számban a “Szakrális átirat” tematikában “Ambroziánus műhely” címmel. Alább közreadjuk az eredeti olasz nyelvű szöveg hozzávetőleges magyar fordítását is.

Milánó új temploma egy hatvanas években felhúzott vasszerkezetű hangártemplom helyére épült. A hatvanas évek érájában Észak-Olaszország sok nagyvárosában, a periférikus városrészekben garázstemplomok, raktárszerű hangártemplomok, sőt, vontatóval mozgatott “repülő templomok” rajzolták meg szakrális építészet térképét, ahogy Bolognában is Giacomo Lercaro bíboros-érseksége alatt. Zucchi építészeti beavatkozását meghatározó szikárság a kortárs építészet nyelvén felel a szakrális tér szükségleteire. Emellett a terv egy tágabb, korszerűbb, az imaházhoz szorosan kötődő kultuszépület kialakításával a helyi közösség igényeire válaszol, a hozzá tartozó városnegyed lakói számára egy fontos közösségi teret hozva létre.

Az épület nem esik bele azon templomok a csapdájába, melyeket Ponti csak „Pinocchio templomoknak” nevez, ahol a transzcendens kifejezése a vertikalitás erőteljes hangsúlyozásában nyilvánul meg. Már kívülről is egy barátságos, befogadó hely benyomását kelti: a templom és a harangtorony előtti, utcára kitáruló, konkáv tér csendes, elszakad a város szövetétől. Az elleplező homlokzat beszögellése mintha a templomba ékelődne, izgalmas kompozícióba helyezve ezzel a bejáratot és a homlokzat egyetlen ablakát, melyen egy kereszt rajzolódik ki. A kifejezés vágya és célja közötti kapcsolat, amely a világi építészet technikájából szivárog be. Kettős funkciót lát el a templomhajót bevezető, kereszttengelyben elhelyezett, alacsonyabb, üvegezett rész, mely egy parányi kertre néz. Egyrészt a liturgikus teret bevezető szünet, másrészt itt helyezték el a keresztelőmedencét, amely így, szinte kikerülve a liturgikus térből, ősi pozíciójába kerül vissza. A templomhajó egyszerű, négyszögletes terét meghajlító két vitorla egyedi megoldás a falak és a boltozat éles találkozásának kiküszöbölésére; az alkotói szabadság és klasszikus szigor egymásba fonódása teremti meg a teret az imádsághoz. A templomhajó végében egy magasan elhelyezett, nagy tetőablakon keresztül, északról özönlik be a fény, és világítja meg a szentélyt. Fény áramlik be a mennyezet ablakain keresztül is.

A megvalósult terv kitart az oltár központi elhelyezése mellett, kiemelten kezeli a berendezési tárgyakat, a templomhajó elrendezésével, a költői fénykezeléssel a teret a liturgikus funkciókhoz igazítja. Csupán egyetlen, a Mária-kultusznak szentelt oldalsó kápolna csatlakozik az egyhajós térhez. A belső formailag fejezi ki a hétköznapiság misztikumát, anélkül, hogy lemondana a két térszervezési paradigmáról: a hosszanti elrendezésű templomhajóról, a szentély tengelyirányú, kiemelt elhelyezésével, valamint az oltár köré szerveződő centrális vagy ovális alaprajzról. Ugyan a régi templomból megmaradt székek elütnek az új templom stílusától, de ezek – ahogy a liturgikus berendezések, a gyóntatószékek és a padok is – átmeneti megoldások. Az oltár jelenlegi kialakítása ideiglenes, a papi székek és gyóntatóhelyiségek kivitelezése folyamatban van. A templomhajót körülölelő, alacsonyabb, félnyeregtetővel fedett épületszárny a parókia szolgálati funkcióihoz és közösségi szerepvállalásához köthető helyiségeknek ad teret: az irodák, a gyűléstermek, a sekrestye és végül, a liturgiai  tér kialakításának megfelelően, a földalatti terem bejárata is itt találhatóak. Zucchi alkotása templom és városnegyed egy épületben. (Marco Sammicheli)

Referenciák:

az építésziroda

a templom vonatkozó oldala

az egyházközség honlapja

0 Responses to “Milánó, Krisztus feltámadása templom (2004-2010)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: