München-Nordheide, Dominikuszentrum (2003-2008)

Andreas Meck

Frédéric Debuyst a hely keresztény szelleméről szóló leírásában többek között Rudolf Schwarz rothenfelsi várának, a Quickborn katolikus megújulási mozgalom 1926-tól virágkorát élő központjának és Emil Steffan München-Gernben épült oratoriánus konventtemplomának (1954-55) példáit említi, mint az ókeresztény communio huszadik századi, túlélő manifesztumait.

Az ‘ókeresztényiség’ több tekintetben mintaadója a második vatikánumot megelőlegező liturgikus reformmozgalmaknak, miként München új templomainak is. Nem csupán a szellemi egység miatt, amely a szkizmák kora előtti kereszténységet jellemezte, hanem a keresztény építészet korai fenoménje miatt is, amely épp úgy külső és belső világ – profán és szent – határán keletkezett, mint az említett példák bármelyike.[i] Az ókeresztény templomépítészetben a reprezentatív elem nem elsődleges: a templom befelé fordul, ‘Jeruzsálem aranykincse’ felé, amely az udvaron, narthexen, templomhajón és diadalíven át lépésről lépésre hív apszisába. E belsőben feltáruló kincsre mint a külvilág egyszerű építőanyagának megnemesítésére, metamorfózisára kell gondolnunk egy az anyag megművelésében mutatkozó minőség, belső integritás felé. A templom felmérésének és építésének e hermetikája ott van az ókeresztény szakrális építészetben,[ii] melynek mintája képes ma is, más formában tovább élni. Így a Nordheide-i Dominikuszentrumban (2009), ahol ezen átlényegülést a kívül nyers, de belül sajátosan megmunkált tégla-architektúra eszközével érték el.

A monostorszerűen önmagába záródó, de három oldalról nyitott tömeg déli, közúttal párhuzamos oldalán kapott helyet a kápolna, amely a teljes – karitatív, gyermeksegélyező és nevelő, valamint plébániahivatali funkciókat is ellátó és szállásadó – együttes lelke. Szükséges, hogy e széles toronyként a kompozíció fölébe magasodó, s így északról bazilikálisan megvilágított kápolna kékszínű teréből mérjük fel az épület többi részét: az előteret, a belső udvart, s a szárnyakat. A téglalaptól alig megkülönböztethető rombusz-alaprajzot követő falak kék tégláinak titka huszonhét réteg üveghártya, amelyet Anna Leonie képzőművész saját kezűleg hordott fel a nyers klinkertégla falra. A téglatextúra látható maradt, az anyag változatlanul kitapintható, belső hője a transzparens hártyákon is átszivárog. A kék tér kút, s a ‘monostor’ annak kávája, foglalója. Idebent a falak, a padló és a mennyezet ugyanaz az anyag, a beiramló fény homogén törőfelülete és közege. Az idő próbáját kiállt anyag használata egyszerre utal a helyi, hagyományos építési kultúrára és a földre mint elsődleges matériára.[iii] A padló nyerstégla maradt, de illesztése az előbbiekével megegyezik. Fugái között itt-ott bronzkeresztek tűnnek fel. Az bronz kontrasztja az északi kéknek. Egyedül az Istenszülőnek szentelt mécsesoltár ferdén metszett alabástromlapja áraszt hasonló, narancsos fényt. Mint az ablakoké Galla Placidia ravennai mauzóleumának (Kr.u. 440) kék lunettáin, olyan e szín.  Az északi monitorablak üvegén a katolikus hiszekegy szövege szerepel latinul és németül, középütt pedig nagyban ezt olvashatjuk „CREDO IN UNUM DEUM”. Andreas Horlitz munkája a keleti bejárat falazótégláiba égetett feliratok párja. Itt Stefanie Krieger feliratai olvashatók: a Geist szinonimái ezek – majd’ minden európai és közel-keleti nyelven, köztük magyarul is ez áll rajtuk: „LÉLEK”.

A kápolnatérben dél felé fordulva állunk szemközt az oltárasztallal, amely a liturgikus minimáltér fókusza. Vele szemközt találjuk az ambót, két oldalt három-három támasz és térdeplő nélküli padsort, mind dísztelen, világos színű fából. Az oltár és ambó egymásnak felelnek, a liturgikus axis megmarad, míg az oldalsó padszigetek, s a hossztengelyre merőlegesen állított szerkesztés centrális elrendezést mutatnak. A klérus rituális – akár a plébániahivatallal összekötött keleti sekrestye, akár az északi főbejárat felőli – bevonulása (introitus) és a tengelyirányú rituális mozgások a kisméretű tér adottságaihoz képest mégiscsak lehetővé válnak. Főként akkor látjuk ennek jelentőségét, ha a kápolna az őt rejtő ötszárnyú bronzkapuzat minden elemének merőleges elforgatása után a fedett-nyitott előtérben folytatódó ‘szabadtéri templom’ apszisává válik. A szakrális tér ezzel kiterjed az udvar és a külváros felől egyaránt nyitott, ám nyomott belmagasságú, ‘megfogott’ előtér téglaöblébe is. Kék levegőjét mintegy kibocsátja a külvilágba, ám ezzel önmaga nem sérül: fényviszonyait így is a mennyezet felől érkező, egyenletesen telített világosság határozza meg, míg szentélyrekesztőjéül a kapuzat egyként felnyíló bronzlemezei szolgálhatnak. Ekképp bővítve, a kapuk mögötti vertikális tér mint kórus funkcionál, amelynek hagyományos archetípusát az ókeresztény templomépítészet kezdeteitől ugyancsak az egymással szembefordított, s a főtengelyre merőlegesen elrendezett páros padsor adta.[iv] A centrális és axiális térrészek egyesítéséből lényegileg hagyományos elosztású, máig számos kortárs katolikus szerzetesi templomban alkalmazott[v] térszerkezet alakul ki. A ‘laikusok helye’, az átjáró vaskos födémjén vágott kürtő egy talpalatnyi személyes, s az ég felé végtelenné tett teret jelöl ki: itt keresztelni lehet. A Dominikuszentrum e különböző olvasatokat lehetővé tevő együttese mind a második vatikánum, mind a XVI. Benedek pápa által rektifikált régi római rítus szerinti liturgia[vi] levezetését lehetővé teszi, visszatérve ugyanakkor az ókeresztényi forma- és anyaghasználat lényegiségéhez.

A nyitott monostor egy további értelmezést is megenged. A kápolna szomszédságában egy szoliter fával központozott téglaudvar szervezi egységbe a sokfunkciós, karitatív építmény szárnyait. Téglasorok és acélkeretes üvegnyílások horizontális játéka, a térfal magasságváltozásai ritmizálják, s teszik városivá, köztérré az udvart. Az égetett agyag egységes használata, az udvar emelt pódiuma és a térmélység azonban intimitást kölcsönöz e hely belvilága számára. Az emelet két szintjén rejtett tetőteraszok vezetnek át egyik helységből a másikba, melyekről beláthatók, s szemmel tarthatók az épület sarkai. A komplexum kifelé is terjeszkedik: a hivatali irodák függönyfalai az utca felé nyílnak, az óvodához védett játszótér tartozik. A friss építésű lakótömb sarkában a közutat a bővítendő övezet északi végével összekötő határépület az elővételezett úthálózat gyújtópontjába került. Így vált a templomi együttes egyúttal a negyed kapuépítményévé is, melynek sarka (a kápolna tömege) bástyaként mutatkozik. Kívül ablaktalan falának téglafugáiban bronzkeresztek jelennek meg úgy, mint a belső padozat hézagai között. Ez minden külső jel, amely az építészeti formálás evidenciáin túl a hely megszentelt voltára tesz utalást. (KV)


[i] Debuyst, Frédéric: A keresztény hely, in: A hely szelleme a keresztény építészetben, II, Bencés, Pannonhalma 2005, pp.47-99.

[ii] Burckhardt, Titus: A keresztény művészet alapjai, in: A szakrális művészet lényegéről, II, Arcticus, Budapest 2000, pp. 39-74.

[iii] Kaltenbach, Frank: Dominikuszentrum in München, in: Material und Oberflache, Detail, Vol.49, No.5 (2009), pp.448-452.

[iv] Nem csupán a kereszthajóban, hanem a bazilika középhajójában elhelyezett kórusra is találunk történeti példát. A minta e legkevésbé evidens helyen is ugyanaz, így a római San Clemente bazilikában (IV-XI. sz.) – lásd: Lloyd, Joan Barclay: The Building History of the Medieval Church of S. Clemente in Rome, Journal of the Society of Architectural Historians, Vol.45 (1986), pp.197-223.

[v] Többek között John Pawson Nový Dvůr-i (Csehország) trappista monostorára (1999-2004), Hans van der Laan vaalsi (Hollandia) bencés monostorbővitésére (1956-86), valamint Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis fribourgi (Svájc) karmelita monostorára (2001) gondolunk.

[vi] Summorum Pontificum – ‘Motu Proprio data’ apostoli levél, 2007-07-07. XVI. Benedek pápa az 1970-t megelőző évek római rítusának jelenkori használatáról rendelkezik. A rítus a Concilium Tridentinumnál (1545-1963) korábbi, római eredetére nézve a ‘tridenti szertartás’, ‘tridenti mise’ – elnevezések történetileg pontatlanok.

0 Responses to “München-Nordheide, Dominikuszentrum (2003-2008)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: