Róma, Santa Maria delle Grazie templom és plébániaközpont terv (2002)

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

A Ponte di Nonaban kivitelezett Santa Maria Josefa plébániatemplommal (1997-2001) sok rokonságot mutató templomterv Róma egy másik külvárosi negyedébe készült. A római ezredfordulós templomépítkezési hullám időszakában kidolgozott, s a 2002-es Velencei Biennále olasz pavilonjában is bemutatott koncepció több, egymástól jelentős mértékben eltérő tervváltozatot élt meg. A változtatások oka a kettős – templomi és közösségi – funkcióból következő telepítési variációk kérdése volt, mivel a két egység kölcsönös viszonyát csak később sikerült tisztázni. A korábban bemutatott terv a templom és plébánia kettősét külön tömegben képzelte el, így a szárnyak között nyitott köztér jött volna létre.

A 2009-ben kivitelezett változat a köztér területére védett belső udvarként tartott igényt. Az erősen lejtő terepen monasztikus formációban telepített, ma ‘Akropolisznak’ nevezett együttes alaprajzi rendje tisztább elődjénél, ha annak reduktív alaktanát nem is veszi át. Legfőbb különbségek a plébánia megformálásában mutatkoznak, amelyet a bemutatott terv kissé törő, longitudinális tömegként fogalmazott meg.

E szárny egy tágas konferenciateremnek adott otthont emeleti irodákkal, szállásokkal és szociális programokkal, míg a megépült komplexum az utóbbiak javára módosult, monostori kerengőhöz hasonló folyosórendszerre szervezve azokat. A két variáns közös viszonypontja a templom maga, amely bár előnyére egyszerűsödött, főbb vonásaiban mégsem változott meg.

Míg a megvalósuló háznál a plébánia fala épült a lejtős terep végére, a 2002-es terveken a templom hosszfala került oda. A szükségszerűen megemelt, s így hangsúlyos határvonal mindkét típust erődszerűvé teszi, de az utóbbinál a templom valamivel nagyobb előtérrel rendelkezik, és a fesztelenebb elrendezés következtében tájolása is kilencven fokkal eltér. A liturgikus tér alapötlete egyszerű és megannyira hatásos, mert princípiuma a fény. Magasan a kiegyenlített oldalarányú főhajó fölé három fénynyelő tető emelkedik.

A tetődobozok úgy hatják át az enyhén törő födémlemezt, mintha kihúzhatók volnának a templom alkotta főtömegből. A negyedik kitekintő tető az apszishoz jobbról kapcsolódó Istenanya-kápolna oldalfalát adja, míg az ötödik elem a bejárati karzat maga lehetne. A fénynyelők a kápolna és főhajó élei, valamint az apszis mentén sárga-vörös tónusú ernyőket képeznek. Az önálló mélységgel rendelkező fénypanelek bazilikális, színezett és szórt fényt derítenek a liturgikus térre, míg az előtér és kápolna ablakai felől az közvetlen megvilágítást is kap. Ezeket a paneleket teherhordó pilonoknak is nevezhetnénk, amelyek között a födém ‘ponyvája’ súlytalanul kifeszül. Az oltár a szentély csekély emelvényének harmadában, de a kétszigetű hajó tengelyében áll. A kápolna és az emelvény között, e két tér szimbolikus határán kapott helyet a keresztelőkút. Az oltár vastag fala mögött sekrestye, az előtérben konfesszionális tér helyezkedik el. Az újabb tervváltozat ezeket tömörebben, s inkább additívan kezeli, de a keresztelőkút átmeneti terét jelölte ki arra, hogy az oltár mögötti kerengő ‘szélfogója’ legyen. A torony külön költemény, amely önmagában is példázza a kétarcú épület racionalizmus és formajáték közötti átmenetiségét. (KV)

Referenciák:

Domus, no. 844, 2002 Jan., p. 82-93.

építésziroda honlapja

olasz építészek gyűjteményes honlapja

az elkészült (!) épületről (új tervváltozat alapján)

0 Responses to “Róma, Santa Maria delle Grazie templom és plébániaközpont terv (2002)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: