Róma – Casal Boccone, Santa Maria delle Grazie templom (2006-2010)

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

A Garofalo Miura Architetti tervezte Santa Maria delle Grazie templom építéstörténete három évet ölel fel. A Róma északi határánál fekvő kisváros, Casal Boccone szakrális együttesének 2007-es alapkőletétele és a templom felszentelésének 2010-es dátuma között eltelt időszak elég ésszerű intervallum e speciális épülettípusnál, ahol a hely karakteréhez való alkalmazkodáson túl a tervező számára különleges feladat az építtető közösség lelki sokszínűségnek figyelembevétele is.

Akár még rövidnek is érezhetjük a megvalósulás három évét, hiszen Olaszországban egy épület létrejötte még ma is dráma, mely a hatóságok és az útvesztőnek tűnő bürökratikus kötelezettségek közt akár hosszabb időt is jelenthet – a nemzetközi sajtót megjárt Zaha Hadid féle terv a MAXXI épületével 13 évet ölel át.[1]

E templomegyüttes építése sem mentes a fordulatoktól. Eredetileg egy másik helyszínre készültek a tervek – ismerősnek is tűnhetnek a rajzok,  melyeket a 2002-es Next hívószavú Velencei Biennálén mutattak be az építészek[2]. A templom és parókia a megvalósulás helyszínén is egy domboldalon foglal helyet, melyről a Róma környéki dombvidék még mindig érintetlen panorámája tárul fel, csak sokkal inkább urbánus szituációra pozicionált a településrész két fő útjának kereszteződésében.

Az eredeti elképzelésekből kis változtatásokkal megmaradt a liturgia terének L-alakú tömege, azonban megváltozott a kiegészítő épületek pozicionálása: az egymás melletti viszonyból alá-fölé rendelt viszony lett, a kiegészítő terek épülettömegei kevésbé autonómak. Az új pozícióban a templom előtérbe került, a belépés előtti köztér sem fordul többé kizárólagosan a táj látványára, hanem felnyílik a környező lakótömbök felé.[3]

A pozicionálás és a városi szövetben létrehozott köztér egy urbánus akropolisz ideáját eleveníti fel, mely vizuálisan és konceptuálisan is kiemeli az együttest környezetéből – ezzel megteremtve a külvárosi településrész hangsúlyát. A szakrális épületek ma nem csak lelki központok – erejük a közösség szelleméből ered, melynek figyelemfelhívó jele kétségtelenül a campanile: absztrakt többszintes harangfala a láthatóság elvével van jelen e környezeti szituációban.

A tömegek reduktív játékával módszeresen komponált főhomlokzat mögött a templomtér található, melyhez kétszintes piazza csatlakozik a kiszolgáló épületrészek által övezve: a bázisszinten közösségi terem, a fő szinten parókia, csoporttermek és a hozzájuk csatlakozó hatalmas loggia, a felső szinten vendégszállások húzódnak. A gazdag funkcionális elemsort a szabadtéri misék tartására is alkalmas átriumudvar nagyvonalú építészeti gesztusai fogják össze – e hozzáadott érték képes létrehozni azt a nyugodtsági fokot, mely a magas sűrűségű lakónegyed kellős közepén rejtett kincs.

A bejárati kapuzat koronája a dekoratív üvegezés, mely az előtetőn álló kereszt fényes háttere egyben. A karzat alatt belépve feltárul a tágas templomtér: egyszerű geometriai formája – ami szinte négyzetes – a fénymoduláció által összetetté válik és kitágul.[4] A fény leginkább fentről áramlik be a négy hatalmas lanterna-felülvilágítón, amelyek kiemelik a szakrális tér liturgikus pólusait: az oltártér, a kiskápolna, a Mária-kápolna és a hívők tere egy-egy hangsúlyos fényelemet kap – térbeli dinamikájuk a statikus alaprajz átirata. A szakrális kompozíció liturgikus térelemei bővítik tovább ezen olvasatot. A keresztelőkutat a zsinat utáni előírásokhoz képest gyakorlati megfontolásokból elmozdították az oltártól – hogy a mai tendenciáknak megfelelő, önálló baptistérium-tér hagyományát újrateremtsék.

A kisebb csoportok ünnepi alkalmait befogadó (a piazza-ról önállóan is megközelíthető) kiskápolna szinte független terét a fő liturgikus tér sarkánál nyitották egybe a templomtérrel – a felülvilágítóval kiemelt “gyújtópontban” a tabernákulummal, mely így a templomban lévő hívők teljessége által is látható és ugyanakkor önálló teret is kapott.

A liturgikus terek anyaghasználata a fekete és fehér dominanciáján alapszik: a gránitszürke járófelület és a fehérre festett vakolt falak jelentik a keretet, csak a liturgikus elemeknél látunk nemesebb anyagokat. A kiemelő háttérként (oltárnál, karzatnál, Mária-képnél) megjelenő falfelületek fa burkolata finoman cizellált. A térbútorok márványa látványosan nemes anyag e kimért kompozícióban.

A három lépcsőfokkal megemelt oltártérben a mensa a templomtér középtengelyét hangsúlyozza: az erős erezetű corchiai márvány tömb a tér fő elemévé nemesedik. Balra található a felemelt pozícióba helyezett (kissé talán túl masszív kiképzésű) ambó. A sedes és a koncelebrálók üléseinek alapját ugyancsak márvány adja, melyen juharfából készültek az ülőfelületek. A díszes márvány használata a kiskápolna berendezésénél csendesedik: a tabernákulum márványtömbje mellett a kis tér oltárasztalánál már a fa túlsúlya érvényesül (ezzel is hierarchikus rendet tükrözve az oltárasztalok között). A liturgikus eszközök az előző templomból származnak, csak a feszületet adták hozzá, melyet Giovanna Aversa készített.

A Casal Boccone-i Santa Maria delle Grazie templomegyüttes egy kitűnő példája a kortárs szakrális építészetnek, különösen ami a kompozíciós poetikát illeti. Az érett tervezők – Francesco Garofalo, Sharon Yoshie Miura és Floriana Taddei – törekvése konfrontatív, de szándékuk szintetizáló. Talán úgy definiálhatnánk: az archaikus tipológia adekvált nyelvezeti megújítása. (Marco Sammicheli és Vukoszávlyev Zorán)

A tanulmány megjelent “Egy városi monostor” címen a Metszet folyóiratban, 2011/2. pp.46-49.


[1] lásd: Kóródy Anna: MAXXI. XXI. századi Művészet Múzeuma, Róma. In: Metszet 2011/2. pp.38-41.

[3] A telepítés az eredeti elképzelések szerint inkább hasonlított a közép-olaszországi Pienza csöppnyi főterét uraló dóm és a mellette feltáruló toszkán táj viszonyához – ha valaki járt ott, akkor érti meg igazán a feszültség adta feledhetetlen élményt, mely jól jellemzi az olaszok urbánus tájból is természetre kitekinteni vágyó lelkületét.

[4] A római fény poézise a stúdió ’90-es évek végén tervezett római Santa Maria Josefa templom-együttesén jelentkezett először ilyen mértékben átgondolva.

0 Responses to “Róma – Casal Boccone, Santa Maria delle Grazie templom (2006-2010)”



  1. Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: