A dichotómiákból gyúrt ember

Cságoly Ferenc kiállításmegnyitója

2011. október 15-én 18 órakor megnyílt a FUGA Budapest Építészeti Központban a “10 év szakrális” kiállítás.

Cságoly Ferenc megnyitó beszéde és 12 kép:

“Örömmel és szomorúsággal nyitom meg ezt a kiállítást. Örömmel azért, mert tíz év munkájának izgalmasan szép eredményeit mutatja be, szomorúsággal pedig azért, mert ez a kiállítás valaminek a végét jelenti, egy fontos, igényes és tartalmas tantárgy időleges befejezését.

Öröm és szomorúság végletek, annak a sok-sok ellentétpárnak (dichotómiának) egyike, amiből az emberi lény össze lett gyúrva. Jó és rossz, fény és árnyék, magasság és mélység és főleg test és lélek, ha úgy tetszik; anyag és szellem. Mindig együtt és mindig jelen valóan az adakozó önzetlenség és a magába csavarodó önzés, a tágas horizontú fénylő magasságok és a reménytelenül sötét kútmélységek, a szárnyalni vágyó szellem és a saját tömegével és tehetetlenségével küszködő anyag. Nem az a baj, hogy a dichotómiákból gyúrt emberi lényben ott van a rossz, az árnyék, a mélység, hanem az, ha mindezek túlsúlyba kerülnek, ha megszűnik a kiegyensúlyozottság, a harmónia áldott állapota.

„Mikor a szépet megismerik,

felbukkan a rút is;

mikor a jót megismerik,

felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

nehéz és könnyű megalkotja egymást,

hosszú és rövid alakítja egymást,

magas és mély kulcsolja egymást,

sok hang összeolvasztja egymást,

korábbi s későbbi követi egymást.”

(Lao-ce: Tao Te King, 2. vers, részlet – Weöres Sándor fordítása)

Manapság kiegyensúlyozatlan világban élünk. Szikrázik az értelem világossága, olyan részleteket világít meg, mint eddig soha. De ugyanakkor sorvadnak érzelmi képességeink, a magányosság és az önzés mindennapos, az etikus lét törvények formáivá merevedik, a művészetek válságát ezer jel mutatja. Az értelmünk által egyre többet tudunk az anyag valóságáról, törvényszerűségeiről, de ezzel egyre inkább a matéria gravitációjába ragadunk, egyre anyagiasabbá válunk és szellemünk sem tud túlemelkedni lassan az anyag szorító vonzásán. Egyre pontosabban látjuk a részleteket és egyre kevesebb fogalmunk van a teljességről.

Egy alapvetően diszharmonikus időszakban nehéz a harmónia hiányáról beszélni, mert az emberi lény a megszokott egyensúlytalanságot is harmonikusnak tételezi, -hiszen arra van teremtve. Pangloss mesterrel együtt sokan vallják, hogy ez a világ a lehető világok legjobbika. Pedig nem az. És ezt előbb-utóbb, többé, vagy kevésbé mindenki megérzi, mert a lélek legbelső hangjait ugyanúgy nem lehet becsapni, mint a fizika törvényeit. Az egyensúlyvesztés bizonytalanságot szül, bizonytalanságban pedig nem lehet nagyon sokáig élni.

Egy alapvetően racionális és materialista időszakban nehéz olyan dolgokról beszélni, mint szellem és lélek, vagy az érzelmek sorvadása. Mert egyáltalán, hogyan racionalizálható a szellem fogalma, van-e egyáltalán lélek? A modern pszichológia számára a lélek egy, a valóságban nem létező dolog feltevése, egy időlegesen ismeretlen tartalom elvont gondolati kifejeződése, amely idővel fiziológiailag magyarázható, objektív tényekkel lefedhető terület lesz, és az amit ma léleknek nevezünk az előbb-utóbb az anyagi fizikum részeként lesz megismerhető. Azaz megszűnik a kettőség, minden csak anyag, a lélek is testté materializálódik. Ha az ember valóban dichotómiákból van összegyúrva, akkor ez végletesen egyoldalú, ezáltal diszharmonikus gondolkodás.

Ha az ember dichotómiákból van összegyúrva, akkor éppen a lelke az, ami által felülemelkedni képes az anyagi gravitáción, ami szárnyalni és felemelni akar minden súlyos tömegvonzás ellenére. És a lélek vágyaiban rejtőznek azok a transzcendens tartalmak is, amelyek az embert a szent, a szakrális magasságába emelhetik, annak ellenére, hogy ott nehézkedik benne profán hétköznapi mivolta is. A szent és a profán éppolyan elválaszthatatlan bennünk, mint ahogyan egyformán és egyidejűleg lehetünk okosak és ostobák, adakozóak és önzők, befogadók és elutasítók.

Egy építész ismerősöm –egy nagyon nagy ember- az mondta egyszer kioktató hangon, hogy minden építés szakrális folyamat. Még a legegyszerűbb lakóház építése is -tette hozzá-, még a kerti illemhely építése is. (Nem ezt a kifejezést használta.) Ő ezt hittel átélten mondta, mégis -úgy érzem- nincs igaza. A dichotómiákból gyúrt emberbe éppen úgy bele van foglalva a profán hétköznapiasság, mint az ünnepélyes szakralitás. A nagyapám molnár volt, ügyes ember, sok mindent maga csinált a háza táján. Amikor kerti illemhelyet készített –ha készített egyáltalán-, akkor azt egészen biztosan nem ünnepi emelkedettséggel alkotta, hanem praktikusan, egyszerűen, két lábbal a földön állva. Vasárnap viszont egészen biztosan nem a kerti illemhellyel volt elfoglalva, mert a vasárnap másra való. Az ünnepnek és a szakrálisnak meg volt, meg van a maga helye. Ha minden szakrális, -visszatérve építész ismerősömhöz- akkor semmi sem az, hiszen épp a viszonyítás tűnik el szakrális és profán között. A túlzott szakralitás éppolyan szélsőség, mint a korlátlan profanitás.

Nem a profanitás a baj, hanem az, ha a profán tartalmak kizárólagossá válnak, ha elnyomni, kitúrni igyekszenek maguk mellől a szakrálist, végső soron ha meg akarják szüntetni a szakralitást. Korunkban a szekularizáció nem csak az állam és az egyház szétválasztását jelenti, hanem egyben a szakralitás, gyakorlatiasabb értelemben a vallás elhalásának folyamatát is jelzi.

„Életük delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség, vagy beállítódás volna. Igen, végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit a vallások mindenkoron megadtak híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét.”

(Carl Gustav Jung)

„Nem mondhatom, hogy hiszek. Tudok! Megtapasztaltam, hogy megragadott valami, ami erősebb nálam. Valami, amit az emberek Istennek hívnak.”

(Carl Gustav Jung)

Ha szabadjára engedem a képzeletemet, lelki szemeimmel egy új korszakot vélek látni. Ebben az elkövetkezendő időben nem megfejteni akarjuk majd a körülöttünk lévő teremtett világot, hanem gyönyörködni benne. Nem az értelem szikrázása, hanem az érzelmek áradása lesz a meghatározó. De azt is sejtem, hogy ugyanolyan túlzó módon, mint ahogyan manapság az értelem dominál. Ha az inga nagyon kileng, akkor a túloldalon is majdnem olyan magasra fog lendülni és sok idő kell hozzá, sok mozgás, ameddig újra kiegyensúlyozott, nyugalmi helyzetbe kerül.

Ezért mindennek, ami a kiegyensúlyozottság irányába hat, fokozottan fontos szerepe van. Hiszen éppen a kiegyensúlyozó hatások segíthetnek abban, hogy csökkentsék a szélsőséges kilengéseket, vagy azok hatásait. Ezért érzem úgy, hogy fontos szerepe van a szakrális építészettel foglalkozó tantárgynak is. Ezért nyitom meg örömmel ezt a kiállítást. Ezért várom nagyon, hogy a tárgy rövid erőgyűjtés után felfrissülve, megújhodva, újra meginduljon.”

Cságoly Ferenc

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




Építészek

Peter Zumthor

Hans van der Laan

Rudolf Schwarz

Sigurd Lewerentz

Erik Gunnar Asplund

Dominikus Böhm

Le Cobusier

Oscar Niemeyer

Eladio Dieste

Jørn Oberg Utzon

Juha Ilmari Leiviskä

...

Álvaro Siza Vieira

Tadao Ando

Mario Botta

John Pawson

Wandel-Hoefer-Lorch & Hirsch

James Turrell és Leslie Elkins

Craig W. Hartman

Heinz Tesar

José Ignacio Linazasóro

Raffaele Cavadini

Matti Sanaksenaho

Meinhard von Gerkan és Volkwin Marg

Allmann-Sattler-Wappner

Marte.Marte

Andreas Meck

Ulrich Königs

Fátima Fernandes és Michele Cannatá

Athelier Werner Schmidt

Raj Rewal és Frederico Valsassina

Peter és Christian Brückner

Thomas Höller és Georg Klotzner

Pierre-André Simonet és Yvan Chappuis

Certov & Morianz

Franck Hammouténe

Kister-Scheithauer-Gross

Kari Järvinen és Merja Nieminen

Saša Randić és Idis Turato

Gerold Wiederin és Helmut Federle

João Luis Carrilho da Graça

José Fernando Gonçalves

Jensen és Skodvin

Zeinstra van der Pool

Hans Waechter

Peter és Gabriele Riepl

Axel Schultes és Charlotte Frank

Takashi Yamaguchi

Rocha, Paulo Mendes da

João Luis Carrilho da Graça

Tabuenca és Leache

Studio Anselmi

Cino Zucchi

Andreas Meck

Florian Nagler

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

Craig W. Hartman

Eduardo Delgado Orusco

...

Timo és Tuomo Suomalainen

Heiki és Kaija Siren

Sáenz de Oiza

Peder Vilhelm Jensen-Klint

Peter Celsing

Bernt Nyberg

Carl Nyrén

Erik Bryggman

Hans Borgström és Bengt Ingmar Lindroos

...

Csaba László

Vass Zoltán

Makovecz Imre

Csete György

Török Ferenc

Balázs Mihály

Fejérdy Péter

Ferencz István

Nagy Tamás

Pazár Béla

Lengyel István

Czigány Tamás és Páll Anikó

Kocsis József

Benczúr László

Golda János és Madzin Attila

Major György

Krähling János

Basa Péter

Kruppa Gábor

Gereben Gábor és Péter

Szoják Balázs

Sajtos Gábor

Jászay Gergely

...


%d bloggers like this: