Török Ferenc és Balázs Mihály
Az ország fővárosát átmetsző Duna budai oldalának déli részén, az utolsó két híd határolta egykori EXPO-terület egyetemi campushoz közelebb eső északi végében kapott helyet az egyetemi lelkészség. A templom és a hivatali részeket magába foglaló épületszárny eredetileg a ’96-os világkiállítás vatikáni bemutatkozó épületének készült, eredetileg is azzal a szándékkal, hogy a pavilont később átalakítva lelki központként használják. Török Ferenc és Balázs Mihály a két funkcionális követelményt nagyvonalú kompozícióval oldotta meg, melyben a terek értéke már kiállítási elemként is szakrális telítettségükben gyökerezett volna.
A röviddel később lemondott világesemény ellenére tervek folytatólagosan már a templom tényleges megvalósulására koncentrálhattak. A fő szakrális teret apró üvegszemek gyűrűjében kiemelt kör alaprajzú, laposívű kupola határozza meg.
Az oldalkarzatos tér szokatlan aszimmetriáját a tengelyre felfűzött, a keresztelőtér és bejárat kettős elemétől az oltárapszis syntherionjáig vezető szimbolikusan teljes térsor egyensúlyozza ki. Külsőben a kő lábazatra támaszkodó monumentális rézkupola homogén tömegét körbe öleli a rámpán felfutó keresztút, a bejárati híd kapuzatánál gótikus metszésű oromzat-rajzolat ül tömegébe bele, az udvar mentén szűkszavú kétszintes épület kíséri sajátos, épületek közötti városi teret létre hozva a belépésre való felkészülés érdekében. (z)
0 Responses to “Budapest, Magyar szentek temploma (1994-1996)”