Chur, Fürstenwald temető (1996)

Dieter Kienast, Christian Vogt, Urs Zinsli, Konrad Erhard

A temető együttese Chur északi városrészében áll. Az enyhe emelkedésű hegyoldalon, az erdőhatáron törtvonalú, észak-déli falsánc fut. A fal déli végében kettő, északi végében egy épület tömegpontja jelöli ki a terület határait. A hegyláncok kontúrját követő fal szabad vonala lazán kapcsolja egymáshoz a végpontok kvadratikus betonkompozícióit: a ravatalozó és a kápolna által közrefogott udvart, valamint az északi ‘kontemplatív pavilont’. A viszonylagos és abszolút dimenzió konstellációja mutatkozik a fal nyersbeton gerendarácsokból és rakott kőmezőkből szerkesztett felületén is. A két tájépítész és két építészmérnök munkájának nyomán születő koncepció lényege, hogy az építmény a búcsúztatás e határvonallal jelölt helyét a természet folytonosságának adja át. Bükk-, citrom- és fagyalsövény köti össze a parcellák közti ösvényeket az erdő természetes növényzetével.

Winterthur-Rosenberg, Krematórium (2003)

Kisdaróczi József, Markus Jedele, Andri Schmid és Peter Wehrli

A Zürichhez közeli Winterthur rosenbergi temetőjében a XX. század eleje óta végeznek hamvasztásokat. Az 1909-ben épült búcsúztató templomot és az egykori krematóriumot már a századelőn közös kompozícióként képzelték el. Az egymás mellé telepített épületek funkcionális egységét a 2003 novemberében felavatott új krematórium és ravatalozó építésénél sem kívánták megbontani. A saját korában megbotránkozást keltő konstelláció a temetést az ipar profán ikonográfiájával kötötte össze. Az új épület e banalitást a tektonika és az anyagok nyerseségével az elhagyott földi létmód allegóriájává teszi. A gyászolók figyelmét egymásra, a közös emlékezésre irányítja. Templommal összekötött és pilléreinek ritmusát, vázarányait felvevő struktúrája védősáncot rajzol a szabadban tartott búcsúszertartások köré.

Brissago, Santo Bartolomeo kápolna (1997)

Raffaele Cavadini

Az Észak-Olaszországot Ticino svájci kantonnal összekötő Lago Maggiore nyugati partján, Locarnotól néhány kilométerre helyezkedik el Brissago városa. Porta a brissagoi tóparttól induló alpesi szerpentinen megközelíthető csöndes település. A szerény külsejű, ám fényűző villáktól népes környezetben egy-két helyen felbukkan néhány öreg ház. Ez utóbbihoz hasonlító épületek közti udvarkerten átvágva jutunk az egykori Szent Bartolóm kápolna romjaihoz, amelyből mindössze egy falfreskó maradt: Antonio da Trade 15. századi angyali üdvözlete. A figyelemre méltó érzékenységgel öntvénykeretbe foglalt, mindazonáltal az új építményen kívül magára hagyott festmény hátfala résnyire elválik a kápolnafaltól, ám anyaga megegyezik azzal. E kép színei képezik az egyedüli bíbor, sárga, kék árnyalatokat; minden további színt a fény festi a szürke tónusú falakra.

Cazis, Steinkirche (1996-2003)

Athelier Werner Schmidt

Cazis a németajkú svájci Alpokban, Churtól 15 kilométerre fekvő kicsiny település. A Rajna-mederbe torkolló, észak-déli irányban futó völgy románkori kápolnákkal és kolostorokkal tűzdelt földjén az evangélikus templom formája szokatlanul hat. Három lecsiszolt vándorkőhöz hasonlító tömegét egy hátsó üvegtubus köti össze, amely középen, egy könnyed fémváz-hídon közelíthető meg. Az enyhén lejtő terepen a tubus fele a földön támaszkodik, fele támogatott konzolként emelkedik a talaj szintje fölé. E konstrukció a betonforma előtere és kiszolgáló egysége. A formai kontraszt valamelyest oldódik a kompozícióban, amely a hegyek és a horizont morfológiai kivonata. Képzettársításra adnak módot a kövek elülső oldalán vágott nyílások: a felrepedő héjak formai metaforái, s könnyen szimbólumai a születésnek.

Monte Tamaro, Santa Maria degli Angeli (1996)

Mario Botta

Alpe Foppa Ticino déli tartományában helyezkedik el, Luganotól 13 kilométerre. Az olasz-svájci völgyek fölé emelkedő Monte Tamaro 1500 méter magas. E kora-májusig havas hegysüvegnek egy kiugró szirtjére épült fel a Boldogságos Szűznek szentelt zarándokkápolna. Az épület a vékony hegygerincen kör alakú erődként tűnik fel, amelyet egy keskeny kőhíd köt össze a hegycsúcs alatt pihenőként szolgáló tenyérnyi fennsíkkal. Az erőd a gerinc meghosszabbítása és lezárása: egyszerre kilátó a távoli hegyekre és rendületlen erősség az alatta elterülő mélység fölött. A lőrésablakokkal völgyre tekintő rondellára átmérőjénél háromszor hosszabb körablakos, kettős híd vezet. E híd a felszínen megszakítatlan, egyenes utat kínál a bástyaoromig, míg belsejében szűk folyosó és lépcső vezet lefelé, a süllyesztett kápolna bejáratáig. A két útirány a bástya körül szimmetrikusan vezetett széles, csavart vonalú lépcsőpárral és egy középső haránthíddal kapcsolódik össze a kapu előtt. A híd tengelyét a belső út körszegmens ívű dongaboltozata jelöli ki, amely a rondella testében: a kápolnában és a harangút folyosóján is végighúzódik. E boltozat belső felületét Enzo Cucchi ‘kiterített ciprus’ freskója díszíti, amely a szilárd falú ‘dromosz’ sérülékeny lelke.

Sumvitg, Caplutta da Sogn Benedetg (1988-1989)

Peter Zumthor

A kápolna a névleg Sumvitghoz tartozó, valójában egy tőle északra fekvő önálló, 60-80 lelket számláló település szívében található. A kápolna egy lavina áldozatává lett régi bencés monostor új szálláshelye. Az új kápolna a település súlypontja által kijelölt, védett helyen épült fel. A cseppformájú ‘bástya’ messze a völgybe tekint. Zumthor a tradíció nyomdokán járt el, amely szerint a templomok a névadó szent napjának hajnalpontja felé kell forduljanak – ezen a helyen kelettől megközelítőleg 5°-al északra. A kápolnához a házak között kis ösvény vezet fel. A rézsűn álló tömeg hármas, vertikális tagolása a helyi szellemben épülő házak hagyományos tagolásának analógiája.