Kisdaróczi József, Markus Jedele, Andri Schmid és Peter Wehrli
A Zürichhez közeli Winterthur rosenbergi temetőjében a XX. század eleje óta végeznek hamvasztásokat. Az 1909-ben épült búcsúztató templomot és az egykori krematóriumot már a századelőn közös kompozícióként képzelték el. Az egymás mellé telepített épületek funkcionális egységét a 2003 novemberében felavatott új krematórium és ravatalozó építésénél sem kívánták megbontani. A saját korában megbotránkozást keltő konstelláció a temetést az ipar profán ikonográfiájával kötötte össze. Az új épület e banalitást a tektonika és az anyagok nyerseségével az elhagyott földi létmód allegóriájává teszi. A gyászolók figyelmét egymásra, a közös emlékezésre irányítja. Templommal összekötött és pilléreinek ritmusát, vázarányait felvevő struktúrája védősáncot rajzol a szabadban tartott búcsúszertartások köré.
Az új épület nyitott ravatala és zárt krematóriuma alaprajzában két négyzetet ad. A nyugati, pódiumra emelt nyíltravatal pillér-gerenda falkazettáit üresen hagyták, vagy fekete füstüveggel töltötték ki. A váz pergolaként borul a koporsó posztamense fölé. Az üresen hagyott falmezők ortogonális vetületeinek metszéspontja e posztamenst jelöli ki, az origót a templomhoz közelebb, az építmény tengelye mellett rögzítve. A terep kelet felé kissé emelkedik, e kvadratikus háló élesen metszi ki transzparens terét környezetéből. E terasz a voltaképpeni szakrális tér. Kapui nincsenek, csak a belépés és a kilépés képkeretei a templom és a temető felé. A kazettákat kitöltő üvegek szinte láthatatlanok a beírt fehér betűk sorozatában. Mátrixaik Klaus Merz költeményei, amelyek néhány szó felhasználásával több irányban, tetszőlegesen összeolvashatók, mint a egybesereglettek kondolációi: „MÉLY, ÉG, TÁV, VILÁG, CSÖND, HÁZAK, INDULJ, BÁTOR…” A költészet képzetessége és a geometriai valóság e ponton összeér.
A klasszikus értelemben vett épület a keleti kvadrátban helyezkedik el. Önmagában nem szakrális épület, de a halotti liturgia menetéhez szervül. Struktúrája egy oldalanként nyolc-nyolc négyzetrácsra osztott félkubus, amelynek másik ‘fele’ a föld alatt helyezkedik el. Itt található a hamvasztó, a működéséhez szükséges berendezések és a szállítóliftek. A föld felszíne fölötti építmény két részre oszlik: a történeti templomból átvezető fedett folyosó folytatásaként megjelenő tiszta, 1:2:1 arányú, rövid oldalaival fényt beeresztő légtér, valamint az ugyanekkora, tömegében zárt hamvasztó. Az utóbbi megközelíthetetlen. Bár nyugati homlokzata üveglemezekből épül, ezek távolról sötét, írott táblákként mutatkoznak. A nyitott beltér fehér falait fekete sávval töri meg belső homlokzata. Az előbbi két kisebb előkészítő helyiséggel bővül a hamvasztóval szemközt. Faluk fátyolszerű üveg, a déli falváz egyenlőszárú keresztet formál. E fehér belső a felújított templomban is megjelenik. Terük összefolyik, mint a verssorok a zsoltárokkal. (KV)
Szakirodalom és további elérhető anyagok az interneten:
Kisdaróczi József, Markus Jedele, Andri Schmid, Peter Wehrli: Krematórium, Rosenberg, Winterthur, Zürich (Svájc), 2003.
architektur aktuell, ISSN: 0570-6602 0570-6602 No.5, 2004, Seite 106-117, Abb.
Szakrális építészet 
0 Responses to “Winterthur-Rosenberg, Krematórium (2003)”