Kazincbarcika, Szent János apostol és evangélista görögkatolikus templom (1991-1995)

Balázs Mihály

Az észak-magyarországi borsodi iparváros a Sajó-völgy mentén helyezkedik el. A monumentális kompozíciójú lakótelep középmagját elfoglaló széles parksáv északi végében kapott helyet a gyülekezet a templomépítés céljára. A panel-sávházak masszív tömbjeitől kissé távolságot tartva az emberibb léptékű bányász-házak felé fordul a helyszínrajzi konfiguráció. A főút mentén elhelyezett templomtömeg mögé a telektest hátsó részére tervezték a parókiát, mely az anyagi lehetőségek miatt nem épült meg.

A szigorúan keletelt alaprajzi rendszerben a szakrális tér az oltártér tengelyével párhuzamos építkezés lehetőségét határozta meg a főút mentén. A templom apszisa a panelek felé fordul, nyugati bejárata a családi házak felé nyit.

Balázs Mihály az oltártér mellett is nyit bejáratot, a park és rajta túl a panelek felé is kommunikál. Sajátos helyzet jön létre: a két átellenes bejárat egy közös, oldalhajó-szárnyban egyesül a templomtér déli oldala mentén.

A hívők terét szabályos kör alaprajzú hengertest alkotja, a gyülekezet felett négyzetes alaprajzolatú kiváltókra ültetett, nyolcszögű tamburos kupola zárja a teret. Középen a Pantokrátor ikonja.

A görög-katolikus hagyományok lelkületi azonossággal megélt szimbólumrendszerei szerves részét képezik az alkotás egymásra épülő rétegeinek. Nem idézetek ezek, hanem a kortárs eszme átiratai. Miként a külső tömegformálás is toronytestek és centrális tömegek áthatásaiból építkezik és az aszimmetria finom egyensúlya teremt harmóniát a lőrésszerű ablakok és a téglából felhúzott épülettestek-tömegek beszédes viszonyában. (z)