Sopronnémeti, evangélikus templom (1994-1997)

Nagy Tamás

A csöppnyi kisalföldi település haranglába majd egy évszázada magányosan állt, mikor a gyülekezet döntése értelmében a templomocskát a telekbelsőben kívánták felépíteni. Nagy Tamás a karakteres építészeti elemet történeti értékében tiszteletben tartva bejáratként alkalmazta a boglyaformájú templomtér felvezetésében. A torony alatt átjutva az udvarhoz megnyitott átmeneti téren keresztül lehet megközelíteni az entitásában önálló elliptikusan nyújtott centrális szakrális teret. Az oltártér mögött alacsonyabb, dongafedésű szárny vezeti tovább az épülettömeget, a kiszolgáló helyiségeket magába foglalva.

A meghatározó épületforma nyerstégla falazata kosárfonás mintájára egymásba kapaszkodó téglasorokból növekszik fel a boglyaszerű cserépfedéses kupolához. A homogén külső anyagkezelés (tégla, cserép, vörösréz) a belsőben puritán fehérre meszelt falakra, vörösfenyőből ácsolt szerkezetekre és téglapadozatra vált. A nyíláskompozíció egyenletes ritmikája a bensőséges hangulatot kiegyensúlyozza: a kert felé nyíló elemek alacsonyan, a karzat alól kilépve helyezkednek el, a szomszéd telek felőli ablakok pedig magasan a kupola vállához felhúzva adnak szórt fényt. A cizellált rajzolatú fakupola míves ácsszerkezetével a centralitást hangsúlyozza, a gyülekezet összetartó erejét szimbolizálja. (z)

Nagy Tamás így fogalmaz a templom kapcsán:

“A sopronnémeti templom a meglévő, százéves harangtoronyhoz kis nyaktaggal csatlakozik, a bejáratot a torony alatt biztosítva. A templomtér elliptikus alaprajzára fakupola került, mely a belsőben barátságos atmoszférát és jó akusztikát biztosít. A belső teret két, különböző magasságban elhelyezett ablaksoron bejutó természetes fény teszi élővé, a sok fa használata – karzat, látszó ácsszerkezet, vörösfenyő bútorok – pedig meleg, bensőséges hangulatúvá. Az épület nyerstégla falazattal, cserépfedéssel, vörösréz bádogozással és natúr fenyő asztalos ill. ácsszerkezettel készült. A berendezés Göde András belsőépítészi tervei alapján különösen jó minőségben készült el. A padok, az oltárasztal, a szószék, a keresztelőmedence, a csillár és az aranymetszés szerint szerkesztett fakereszt a nemes egyszerűség jegyében született.”