Gödöllő, Szentháromság római katolikus templom (2001-2007)

Nagy Tamás

A gödöllői kastély mellé „lehelyezett” lakótelep külső határán jelentőségteljesen foglalja el kiosztott helyét a katolikus templom-együttes. Három meghatározó funkció (templom, parókia, közösségi ház) egységes rendbe tagozódó hierarchiája nagyvonalú szikár kompozíciót eredményez. A központi udvart három oldalról övezik épület-testek, a negyedik oldal nyitott a heterogén urbánus környezetre: a családi házak és paneltömbök sokhangú formavilágát lecsendesíti az öbölszerűen megnyitott komponálásban feltárulkozó nyugodt kompozíció. A kis park felőli megközelítésben az oldalszárnyak pillérekkel ritmikusan tagolt homlokzata kísér – vagy inkább vezet fel a hatalmas perforált homlokzatával frontálisan megnyíló templomhoz.

Nyílásritmika és megnyitásarányok finom hangzatokon alapuló harmóniája éled, miközben a formai szikárság és következetesség kevés emócionális kötődésre ad lehetőséget. A kívülről zártan kezelt épületegyüttes mégis kiegyensúlyozott közvetlenséggel fogad: az udvart keretező, sűrű-pilléres kerengő a parókiánál csak közlekedő, de a közösségi háznál már széles tartózkodó, a templom előterében pedig megérkezési térré magasztosul. A szinte protestáns tisztaságú tereket funkcionalitásukban is gyönyörű érett fa bútorzat és fehérrel átitatott szerkezeti elemek rajzolnak át közvetlenné és bensőségessé. Az oltártér félköríves apszisában telített színek fényével izzanak az üvegablakok a Kyrie eleison gregorián dallamának kortárs szín-hang átiratában. (z)

Nagy Tamás így fogalmaz a templom kapcsán:

“Az épületegyüttes három eleme – templom, parókia és közösségi ház egy szabályos négyzetes udvart vesz körül. Az udvar hamarosan kert lesz, fákkal, virágokkal és középen kúttal. Mint régen a kolostorkertekben. Mert, hát innen a minta. A különbség az, hogy ez a kert a negyedik oldalán nyitott – egy áttört kerítés határolja csupán – és ez egy fontos üzenet a Világnak: gyertek, nyitva vagyunk, be lehet jönni. Ha majd egyszer a park is elkészül – elképzelések vannak már – a kút vize egy vékony éren át kifolyik a parkba, ott kis tóvá duzzad – erősítve az előbbi gondolatot: a kapcsolat a belső és külső világ között igen fontos. Az együttes közlekedőrendszere képletszerű: az udvart kísérik az üvegezett folyosók – mint régen a kerengő – a közösségi háznál tartózkodóvá szélesedve. Erre az „U” alakú rendszerre fűztük fel az egyes funkciókat: a parókia lakóegységeit, irodáit, a közösségi ház tereit, összejöveteli helyiségeit ill. a templom terét. A templom centrális tere a szentélyre, mint középpontra szervezett. Mint ahogy a három épületszárny veszi körbe az udvart, úgy öleli körbe a karzat „U” alakú tere a szentélyt, az épületegyüttes igazi középpontját. Az apszis nem csak formájában különbözik a többi térelemtől /az egyetlen íves forma az épületen/, de színvilágában is.

A 63 színes üvegablak rejtett üzenetet tartalmaz. Alexander Skrjabin, századvégi holland zeneszerző kutatása eredményeképpen, mely a zenei hangok és a színek összefüggésére irányult, létrehozott egy mátrixot, melyben minden hangnak egy szín felel meg. Ezt a hang – szín kódot felhasználva az íves fal ablakaira a Kyrie eleison könyörgésünk gregorián dallamát írtam fel. Nem tervezett meglepetés: a színes üvegablakok akkor is világítanak, ha nem süt a nap odakint.

A templom – talán sokaknak szokatlan, visszafogott színvilága ezt a kiemelést hívatott erősíteni, a napszaktól függően fényárban úszó vagy félhomályban derengő templomtérben mindig a figyelem középpontjában marad az eucharisztia színtere. A templom melletti kápolna szándékosan egyszerűbb, áttetsző ablakaival a befelé fordulást szerettem volna segíteni, remélhetőleg a csendes imádság helye lesz.

E rövid gondolatsor végén egy mondat a toronyról. A XX. század modern templomépítészetében divat volt torony nélküli templomot építeni. Úgy gondolom, a templomnak jelnek kell lenni a XXI. század eleji Magyarországon, a szinte missziós területté váló Európában. Bízom benne, hogy a gödöllői Szentháromság Templom hétszintes tornya nem a hivalkodás, hanem a jelenlét szimbóluma.”