Szentendre, evangélikus templom (2000-2004)

Kocsis József

A Budát északi irányba elhagyó főút a budai majd pilisi hegyek lábánál tovább haladva a Duna-ág mentén eléri a Dunakanyar előtti utolsó nagy települést, Szentendrét. A szerb ortodox és római katolikus templomairól méltán híres mediterrán hangulatú település utcáin sétálva sajátos világ tárul fel számunkra. A hosszanti települést hegyekről lezúduló, Duna felé igyekvő patakok metszik át merőlegesen, melyek mentén a sűrű városszövet felnyílik. A városon belül a műemlékileg védett belváros kapujában, a Bükkös patak partján frekventált helyen helyezkedik el a gyülekezeti központ. A hídfőnél álló nyeregtetős, hagyományos házformát felvevő templom oltárterével fordul a városi élet felé. A kőből rakott épülettömeg zártsága meghitt hangulatú terecskét formál. A templom mellett, a patakparti keskeny sávon elhaladva, a vertikális elemként integrált harang-campanile kapuzatán átjutva lehet belépni egy kis udvarocskára, ahonnan a szakrális tér is nyílik.

Az épületrészekkel (templom, hivatal és lelkészlakás) három oldalról zárt átrium a patak felől nyitott – a szervezés sajátossága, hogy a templomba igyekvők és távozók közvetlen vizuális kapcsolatba kerülnek a lelkészlakás élettereivel. A gyülekezet lélekszámához jól alkalmazkodó méretű szakrális tér kék velenceistukkó-vakolatot kapott. A gondosan felrakott-eldolgozott rétegek selymes fényben csillogó felülete magasztos lelkiséggel telíti meg a teret. A templomtér oldalfalát nagyméretű eltolható faajtó alkotja, mely a szomszédos gyülekezeti terem téri bekapcsolására ad lehetőséget. Az oltártér kubust formáló, kimozduló hátfala felülvilágítót kap: a filigrán öntöttvas kereszt szinte lebeg a sejtelmes fényben.(z)