Csíkszereda, Milleniumi templom (2003-2004)

Makovecz Imre és Bogos Ernő

Makovecz Imre több, meg nem épített terve (Temesvár, Kolozsvár, Vargyas, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy) után Csíkszeredán valósult meg az első temploma Erdélyben. Az új, magyar szentek tiszteletére állított milleneumi templom a város szocialista fejlesztéspolitika által átértelmezett nyugati, ‘urbánus’ központjában, a késő-barokk (1751-58), körfallal védett Szent Kereszt plébániatemplom tőszomszédságában épült fel, annak természetes bővítményeként. Az eredeti tervek szerint a két, különálló templomtestet, mint két testvért, híd kötötte volna össze. Egybetartozásuk azonban e nélkül is érzékelhető. A kaputornyos, keletelt barokk templomot erődszerű, kettős fallal vették körül: a belső a templomot, a külső a temetőkertet védte. Ehhez a falrendszerhez igazodik az új templom, amely egy tojás-formájú falhéj közepén, oktogonális tércentrumként jelenik meg.

Történeti elemzések lehetővé teszik számunkra a felismerést, hogy a lineáris szerkesztésű katolikus liturgiaterek szomszédságában épült nyolcszögrajzolatú, önálló funkciójú építmények (baptisztériumok, halotti- és emlékkápolnák) rendszerint a halál-újjászületés aktusának rituális jelképei és foglalatai. E szimbolika rendesen egyesül a tökéletesség, a ‘bevehetetlen erőd’ jelképi rendszerével, amelyet a II. vatikáni zsinat alternatív történeti-keresztény liturgiákra hivatkozva, mint a protestáns közösség-fogalomhoz való közeledést, és az egyház misztikus testének communioját erősített meg. A milleneumi templom ezt a szemléletet tükrözi. Oktogonja egy lecsapott sarkú négyzet rajzolatából fejlődik, amely egy galériás, fehérre meszelt, kelyhes fejezetű oszlopok által hordott, fa csúcsívkupolás térmagot rejt. A nyolcszögkupola minden szegmenshéját hét-hét hajlított faborda tartja, amelyek mindegyikéhez az oszlopok ágai kapcsolódnak. A dómkupolává egészülő ágerdő közepén négyzet alakú opeion van, amely közvetlenül világítja meg az alatta, pódiumon elhelyezett kör-alakú, kő oltárasztalt. Az élére állított négyzetnek négy sarkánál, kívül egy-egy bronz angyal szobra helyezkedik el, amelyek szokatlanul, a külvilágnak hátat fordítva tekintenek a térbelsőbe. A szent átváltoztatást és megtestesülést, a fény útját kísérik az oltár kerekasztaláig.

A centrumhoz képest az északi oldal felé húzva, az oltárral egy emelvényen helyezték el a fa – valóban – ‘szárnyas’ oltárfoglalatot, amelynek közepén a szentségtartó, alján a papi trón helyezkedik el. E kiterjesztett szárnyú fal egyúttal a prédikáció hangvetője is. A bejárati kapu ezzel szemben, a déli, tört-ívű tető alatt helyezkedik el. Az oltár, a trón és a kapu egy közös, észak-déli tengelyt alkotnak, amely az ótemplomig meghosszabbítva, annak harmad-határát jelöli ki. A templom külső, jól felismerhető jellegzetessége a két diagonális tájolású, lépcsőzetes harangtorony. A kompozíció a helyi temető sírköveinek formájából építkezik, míg rajzos motívumait és színét a régi templom mintái adják. A halál és élet narratívája így teljessé vált.

A tervek liturgikus együttes pinceszintjén kialakítandó 250-főt befogadó oktatótermek építését jegyezték elő. Csíkszereda újraértelmezett központja a határon túli magyar kulturális újjászületés jelképe lett. A kolozsvári Donát negyedben megépített református templom (1998-2009) ugyanezen szellem jegyében született. (KV)