Matti Sanaksenaho
Az ökumenikus kápolna eredeti neve ‘ekumeeninen taidekappeli’, amely pontos fordítása: ökumenikus művészkápolna. Megépítésére külön alapítványt hoztak létre. Az építmény helyét a Turkuhoz tartozó nagyobb sziget belső partja közelében jelölték ki. A partot határoló tengeri csatorna vonalhajlata, a magasra törő örökzöld és a kikötő hajók áramvonalai e helyen mindennapos környezeti elemek, amelyek beivódhatnak a tervezői elképzelésekbe. A kápolna maga is bárkaformát vesz fel. A Saint-Denis francia székesegyházban alkalmazott első gótikus csúcsívboltozás normandiai gyökereit kutatva gyakran felvetődik a gyanú, hogy az új boltozás-technika a hajóácsmesterség tapasztalataiból merített. A turkui kápolna e hipotézist érzékletesen szemlélteti. Az ácsolt ‘hajótest’ csúcsívesen záródó, hajlított fatartók sorozatából áll.
A látszó bordakeretek egyetlen keskeny és magas hosszházat definiálnak, amelynek egyáltalán nincsenek köztes ablakai. A belső térnek mindössze két természetes fényforrása van: egy a test végfalának csúcszáródásánál, egy pedig az utolsó boltmező teljes megnyitása által. A boltmezőket belül természetes fa héjazat tölti ki, míg kívül sávosan illesztett rézlemezburkolatot szereltek fel. A vörös színű lemezt kezeletlenül hagyták, így a csapadék hatására zöldpatina képződött a felszínén. A vázbordázat nem azonos magasságú záradékokkal készült, ezért az épület gerince enyhén hullámzik. Az éles-domború, hullámzó hátú héjazat szerves struktúrája, együtt az egymáson elcsúszó lemezpikkellyel a Kalevala mitikus ősképeivel kerül kapcsolatba. A tiszta anyaghasználat odabent is kifejti hatását. A zöld, érdes csonthéjnak simára csiszolt, aranyszínű belseje van. A tér egységét még a két végfal mellett nyitott ablakok sem zavarják meg. Tapintattal, oldalirányból juttatják súrló-fényüket az egyenes végfalak deszkázatára. E két természetes fényforrás a kápolna belsejébe minimális fényt juttat. Az orientáció félreérthetetlenné válik és a lineáris térnek gyorsuló dinamikát kölcsönöz. Az apszisfény vonzást gyakorol a belépőre. A hátfali pontfény pusztán ahhoz szükséges, hogy a szem némi átmenettel szokjon hozzá a félhomályhoz, amely az archaikus embert még a szentség jelenlétéről tájékoztatta. A templom több eleme egy átfogó, archetipikus emlékezet jegyeit viseli magán.
A térhasználatnak, ökumenikus lévén, további alternatívája is adódik. A hosszirányban hasított hajópadló pereme nem csatlakozik egészen a héjazathoz, amelynek tövénél lámpatesteket helyeztek el. A mesterséges megvilágítás az eredeti térélményt invertálja. A kápolna kifelé lámpásként világít. A térbelsőn átfutó padlófény a bordázat vertikális dimenzióját emeli ki. A csarnok feltárhatósága is kétféle: a hátfal felől és oldalról is nyitható. A három lemezből ácsolt hajópadok és az oltár anyaga, formája nem különbözik. A térben elhelyezett néhány szükséges bútor monokrómjától egyetlen, kisméretű ikon színe tér el, s az is csupán színárnyalataiban. (KV)
Szakrális építészet 
ez gyönyörű.
csak most bukkantam rá a blogra, de nagyon tetszik. :) így tovább!