Bruder Klaus kápolna

Peter Zumthor

Egy építészgeneráció tudatába beégett településnevek: Haldenstein, Chur, Somvix, Vals, Bregenz, Hannover. A műbútorasztalos családból származó Zumthor ezredforduló előtt felépült épületeinek szellemisége (Zumthor, Peter: Thinking Architecture. Basel, Birkhauser, 1999) teljesedhetett volna ki a berlini Topography of Terror múzeumban, azonban a politikai felhangokkal kísért fordulatok lehetetlenné tették a terv létrejöttét. Zumthor keserűen szólt erről egy korabeli interjúban (Chiara Baglione: Costruire la Memoria: Conversazione con Peter Zumthor. in: Casabella 728-729 (December 2004/January 2005), pp.72-81.), azonban hangjában titokzatosság élt új terveit illetően. Ezek kiléte felől érdeklődő kérdésre csak annyit válaszolt: egy új építőanyagban gondolkozik, és ez a tűz.

Keresés

Flüei Szent Miklós (1417-1487) Svájc védőszentje. A földművelő Nichlaus népes családját és bírói feladatait hátrahagyva remeteségbe vonult, hogy életét látomásaiban megjelenő elhivatottságának szentelje: egy égre törő tornyot látott, amelyet el kellett foglalnia Isten szolgálatára. A Lüzern melletti Flüeli-Ranftban töltötte élete utolsó két évtizedét teljes önmegtartóztatásban – a városka vezetői elismerésül kápolnát és szerzetesi cellát emeltek neki. Alakja Svájc határain túl is él a népi vallásosságban.

A Kölntől mintegy 40 kilométerre délre található Wachendorf lankás dombjain földműveléssel foglalkoznak évszázadok óta. A kétkezi munkának a gépesített mezőgazdasági termelés korában is becsülete van. A Scheidtweiler házaspár a falu határában lévő földjén kápolnát kívánt emelni védőszentjüknek: ősi népi hagyományt követve patrónust kerestek munkájuk védelmére. A kápolna építését olyan emberre kívánták bízni, aki számára az alkotás és a teremtés fogalma összefonódik az építészetben.

Peter Zumthor nyolc évig foglalkozott a kápolna terveivel majd megépítésével. Makettek sokasága, hatalmas méretűre felnagyított, kollázsokkal életszerűvé tett skiccek és szabadkézi metszetrajzok sokasága vezetett a kívánt térélmény értelmezéséhez. Beszélgetések, írások közelítették az alkotás (Zumthor, Peter: Atmospheres: Architectural Environments – Surrounding Objects. Basel, Birkhauser, 2006) lényegi elemét, mely a teljesség egy pillanatának megértését célozza. A megismerés útjává vált a kis kápolna tervezése, mely az építészeti szaksajtó kitüntetett figyelmét élvező kölni Kolumba építkezése mellett csendesen zajlott.

Út

Zumthor a tervezés gondolati folyamát összekapcsolta a tárgy létrejöttének fizikai valóságával. A kápolna egy komplex alkotás része, ahol az anyag kiválasztása, az alkalmazott építéstechnológia, az építési folyamat cselekményelemei, az építők kétkezi munkája és a szellemi tartalom egységben jön létre. Az egyes „alkotóelemek” feltételezhetnék is a másikat, egymásra épülésük lehetne következmény is, de csakis az egységes alkotói akarat hozhatta össze együttállásukat.

Zumthor az építtetők tulajdonában lévő, közeli erdőből kivágott szálfákat gúlaszerűen állíttatta össze, e sátorszerű építménnyel hozva létre belső térhatároló felületeket. A szálfák érzékenyen meghúzott alaprajzi vonalvezetésre illeszkednek, felül barlangszerű hatást alkotva érnek össze vagy csepp formájú megnyitást alkotnak az opeion formájához igazodva. Az alaprajzi vonal ennek megfelelően eltér a fenti vezérvonaltól, a térhatároló alkotók változó dőlésszöge hullámzó belső felületet eredményez. Az organikus vezetésű belső határvonalat kívülről szabálytalan ötszög alaprajzba foglalta. Zumthor a szálfák alkotta gúlát zsaluzatként használta, a külső határfelületen pedig függőleges kalodát alkalmazott. E két zsalufelület közé hagyományos csömöszöléses technikával öntötték az egyedi összetételű falazatot: a fehér cement kötésű betont vöröses-sárga homokkal és folyami kaviccsal keverték. A család, a barátaik és a szomszédos farmerek kétkezi munkájában 50 cm-es rétegekben építették fel a falat, naponta egy kalodányi szintet haladva. Színében kissé eltérő 24 réteg alkotja tehát a 12 méter magas toronyszerű tömeget. A változó falvastagság elképesztő erőt ad a szerkezetnek, szellemi és fizikai értelemben is: a tömörség-nehézkesség tapinthatósága és az együtt alkotás munkája olvad egybe.

A megszilárdult és kiszáradt szerkezetet végül begyújtották és a belső fagúla, mint a szénégetők máglyája, lassan kiégett. A felső opeion és a falazatban hagyott 350 füstcső szellőzőrendszerének köszönhetően három hétig hamvadt a fa. A visszamaradó belső kéreg elszenesedett-égett felületével a szálfák emlékezetét hordozza, különleges mintázata a kürtőszerű belső hatást erősíti. Az alkalmazott technológia és a kívánt építészeti hatás egyértelmű megfelelőivé váltak egymásnak.

Az opeion nem került befedésre, rajta keresztül beesik az eső és a hó, az ajtót kinyitva a kápolnateret átjárja a szél. A padlót kézi mester-munkával újrahasznosított ólommal öntötték fel: több rétegben egymásra dermedő felülete ősi manufakturális hatást eredményez. A kis szellőzőlyukak csöveibe belülről szájjal fújt üvegcseppeket illesztettek, melyeken a napjárásnak megfelelően behatol a napfény: apró szikrák csillannak meg a fekete falfelületen.

Érkezés

A falu házait elhagyva repcével, árpával, búzával bevetett földek között haladunk el. Nem messze a település határától, egy szántó és kaszáló keskeny mezsgyéjén szikár toronyszerű tömeg tűnik fel. Előtere zöldbe serkenő, frissen boronált gabonaföld, hátrébb facsoportok alkotta mélyzöld staffázs, felette haragos felhők. A földek között vezető racionális utak kényszerűnek tűnnek, az évszázadok alatt kialakult szomszédsági viszony határt szab haladásunknak. Az ember nem állja meg, letér a kitaposott ösvényről, keresve a szántóra lép. Lábunk alatt a friss, rögösen porladó kavicsos föld egy nemrég elmúlt zivatar esőillatával.

A vertikális tömeg a földből nő ki, alkotóeleme a tényleges fizikai közeg. Helyet foglal, vagy épp jelöl. Egyfajta axis mundi. Felfelé tör, de dinamizmusa nem szakítja el a földtől. Nyílások nem törik meg felületét, tömör testként ridegen áll.

Egyetlen ajtaja csak a megkerülés folyamán tűnik fel – ekkor ébredünk rá, hogy az újonnan kijelölt útvonal a „turizmusnak” szól, a donátorok a túloldalon futó párhuzamos útról látogatják a kápolnát. Meghökkentő e felismerés, de az érkezés elemévé válik a tömb megkerülése. Hegyes- és tompaszögű élek precíz vonalai alkotják a szabálytalan alaprajzi formára íródott hasábtömeget. A háromszög formájú ólomajtó nehézkesen fordul meg excentrikus tengelye körül. Fuvallat ébred, beljebb sodor. Sátorszerű kis folyosószakasz vezet a szabad alaprajzi vonalú belső térbe. Vertikálisan nyújtott kicsiny terét uralja a magasan elhelyezkedő cseppforma megnyitás. Bordás-rücskös falfelülethez szorítjuk fejünk, az opeionon túl felhők szaladnak. Természet alkotta mobilia oltárkép. A magasról beömlő fény felénk haladva elhalványul, a falba süllyesztett apró fénycsillámok veszik át világítási szerepét. Lábunk alatt a fémpadló szikrázóan hallgat. Egy meditációs keresztkerék a falon, egy podesztre állított mellszobor, egy pad és a homoktálcába fúródó gyertyák fénye.

Megérkezés és csend. Az alapelem a tűz. Az alkotó erő az egységes teremtő gondolat. Ég és föld a kápolna.