Paulo Mendes da Rocha
Campos de Jordão városa São Paulo és Rio de Janeiro között, valamivel északabbra helyezkedik el. A hegyek közé rejtőző település a tengeri metropolisok pihenőhelye, amelynek egyik magaslata a são paulói kormányzó egykori rezidenciájának adott helyet. A Mantiqueira hegyvonulataira néző Boa Vista palota szomszédságába épült Mendes da Rocha Szent Péternek ajánlott kápolnája. A későmodern expresszionista mű olyan alkotók munkáival vethető össze, mint Le Corbusier vagy Oscar Niemeyer. Az utóbbi alkotó Niterói Kortárs Művészeti Múzeuma (1996) példázza leginkább a vasbeton szerkezet felkínálta tervezői szabadság heroikusságát, az egyetlen magba gyűjtött statikai erők ‘kifordított építészetének’ súlytalanságát. Mint az expresszionizmussal gyakorta együtt járó illúzió művészete, Niemeyer korai alkotása, a pampulhai Assisi Szent Ferenc templom (1942) közeli rokonságot mutat da Rocha são paulói Patriarch viadukt-terével (1992), amely a lebegni látszó tető ívét egy a közteret keretező kapura függeszti. A horizontális arányú, hangsúlyos tetővel lezárt térbelső részletgazdag ‘labirintusa’ jellemzi a Brazil Szobrászati Múzeumot (1988) is, amelynek modellje a camposi kápolnában – kisebb léptékben – már egy évvel korábban megvalósult.
A középen összpontosított teherhordó szerkezet corbusiánus tétele Niemeyernél és Mendes da Rochánál poétikussá válik. A kápolna kör-keresztmetszetű törzsén egyetlen, robusztus tartó és egy azt ortogonálisan tagoló gerendavázas, amorf tető nyugszik. Alkalmas helyen elmetszve a szerkezet lelke ‘T’ formát mutat, amelynek száránál a tető körvonalait többé-kevésbé megismétlő vízfelületet alakítottak ki. E belső tavat a három sorra osztott függönyfal átlátszó üvege szegélyezi. A szakrális tér váza ekképp egy absztrakt fa alakját veszi fel, amelynek ‘lombkoronája’ alatt csendes és zárt, de vizuálisan nyitott világ jön létre. A formaszimbolikáját tekintve roppant összetett háznak lejtő felőli hosszoldala távolba tekintő szemként mutatkozik, melynek egyetlen valódi határfala a terasz emelvénye. E teraszról közelíthető meg az épület felső szintje, melynek konzolos födémje faágként tartozik a nyersbeton törzshöz.
A hívek számára fenntartott liturgikus tér – akárcsak a töredező, s végein érzékenyen felhajló tető – a víztükör fölött páholyként lebeg. Ez a voltaképpeni kápolna, amelyet az alsó szinthez vékony törtlemez-lépcső kapcsol. Mellette szenteltvíztartó kút van, amely arra utal, hogy a kápolna odalentről is megközelíthető. Innen nézve a mise a karzaton folyik.
A hívek többsége a felső teraszról érkezik, de a két bejáratot szinte egyenrangúként alakították ki. A kettős megközelíthetőség és a határozatlanul, egyik vagy másik rész jelentős túlsúlya nélkül kettéosztott épületbelső a térátmenet egyetlen, esetleges fázisát merevíti ki. A belső lemezek szögtörései és az individuális térelemek alaki és anyagi összefüggései az átmeneti kompozíciót Henri Matisse nonfiguratív festményeihez, vagy vencei kápolnájának (1949-51) ólomüvegeihez teszik hasonlóvá. Különös elem a ‘páholyból’ megközelíthető, fél szinttel magasabban elhelyezkedő erkély, amely e kisebb belsőben egy grandiózus középület kiragadott részletének tűnik. A tér, lépték és funkció átmenetiségének újabb példája ez, hiszen az erkély nem kórus, vagy karzat, hanem a kápolnától elforduló excentrikus elem: lelátó a völgy ‘arénájára’. Mint a szabálytalan tető által csak részben fedett ki-kikacsintó tavacskák, a földbe vájt sekrestye, vagy a vízen megjelenő egy-egy szobor és járólemezre festett portré, az építészeti entitások egymással és a természettel is oldott kapcsolatba kerülnek. (KV)
Referenciák:
A&V monografias, no. 95, 2002 May/June, p. 2-121. p. 78-81.
Casabella, vol. 65, no. 693, 2001 Oct., p. 20-29.
Projeto, no. 128, 1989 Dec., p. 40-75. p. 52-55.
Szakrális építészet 
0 Responses to “São Paulo – Campos do Jordão, São Pedro Apóstolo kápolna (1987)”