Szent János Apostol Temploma (Chiesa di San Giovanni Apostolo a Ponte d’Oddi), Perugia, Olaszország (2007)

Paolo Zermani

Horváth Imola Emese tanulmánya

A Szent János Templom és a hozzá tartozó ferences plébánia Perugia külvárosában, a völgy szélén, egy meredek domboldalon húzódik. Tömegében és anyaghasználatában nem különösebben alkalmazkodik környezetéhez, a magas tetős, két – három szintes, olajfákkal tarkított lakóövezethez. Grandiózus tömegével felhívja magára a figyelmet, nyomatékosítva szerepének szimbolikus nagyságát, egyszerű tömegszerkesztése és a csupasz tégla falazat alkalmazása azonban teljes harmóniába kerül a ferences rend szerénységével, és a saját valódi értékével. Ez Isten Háza.

This slideshow requires JavaScript.

Térszervezésében a linearitás és összekötés elvét követi. A főhomlokzat előtti tértől kettéváló út két széles lépcsőben folytatódik az épület mellett, finoman lekövetve a terep emelkedésének vonalát, míg el nem éri a magasabban fekvő teret. A két lépcső lényegében ugyanazt a funkciót látja el, kapcsolatot teremt a templom és a plébánia előtti tér között. Végigjárásában mégis különbséget tesz, hogy míg a keleti oldali lépcsőt a közúti zaj terheli, „járdaként” funkcionál, az ellenkező oldalon a szélesebb úton közlekedve, a templom árnyékában és csöndjében jobban elmerülhetünk gondolatainkban. Így a templom elől induló utak tartalmilag is elválnak egymástól, egy szakrális és egy kevésbé szakrális irányba, melyek között a templom tömege képezi a falat.

A főhomlokzaton megjelenő kereszt motívum indirekt módon utal a funkcióra, az acélgerenda és a felvágott falsík együtt alkotnak egy görögkereszt arányú keresztet. A kereszt motívum még kétszer ismétlődik az épületen: az egyik az oltár felett elhelyezett kereszt, a másik az épület tetején, ahol a végigfutó felülvilágító sáv és a kápolna alacsonyabb belmagassága találkozik…Összesen tehát háromszor van elrejtve a motívum az épületben, mely akár szándékosan alakult ki, akár nem, jól beleillik ebbe a funkciókörbe.

A belső térképzés talán a legmeggyőzőbb pont a templomon. A tengelyesség, amely az Istenhez vezető út végigjárását szimbolizálja, és a vakolatlan téglafalak magával ragadják az embert, szinte húzzák magukkal az oltár irányába. Az irányítottságra jól játszik rá az oszlopok szabályos ritmusa és tetőn bevilágító fénysáv, mely már a belépés pillanatában a lényegre irányítja a tekintetet. A letisztult forma és anyagkezelés harmóniában van a szerzetesrend elveivel, a díszítés hiányából fakadóan nincs semmi, ami elvonná a figyelmet a hitben való elmélyülés közben.

Az oltár mögött emelkedő fal remekül választja el a sekrestyét a templomtértől, tovább pedig a kápolna teret találjuk, mely alaprajzában és metszetében is – nagyon helyesen – egy kisebb léptéket képvisel.

Összességében egy erőteljes épületegyüttesről beszélhetünk, melyet annak ellenére, hogy méreteiben és anyagában kitűnik környezetéből, gondolatisága, szerkesztése és a földbe beleolvadó elhelyezkedése miatt oda tartózónak érezhetünk.

– Horváth Imola –

Kapcsolódó linkek:
Zermani Associati építésziroda
Archdaily